A gy-sz hangok között összeolvadás van vagy részleges hasonulás?

Egyik sem írott nyelvi hatás.

A tysz-ügy az egyszerűbb: a zöngétlen sz hatására zöngétlenné válik a gy is, tehát ty-re vált.

A cc-típusú ejtés szintén hasonulás-fázissal indul, de itt képzéshely-szerinti hasonulásról van szó: a palatális gy az alveoláris sz hatására a szintén alveoláris d-vé alakul, zöngétlenedik mint fent. Ezt követi az affrikálódás, ahol a t és az sz egy, de szerkezetes hanggá olvad (igen, a c és a tsz tulajdonképpen ugyanaz; utóbbi jelölésmódra párhuzamként l. dzs).

Hogy melyik volt előbb, nem tudom. Mindkettő előállhat természetes folyamatok révén. A magam részéről különben a tysz-re tippelnék, mert egyszerűbb, de ez persze nem mindig így működik.

(Ha megengedsz egy kérdést, milyen egy, a ty és sz közötti hang? A két hangban hangtanilag nincs gyakorlatilag semmi közös, és el nem tudom képzelni, ez hogy hangozhat.)