Milyen nyelvi jelenség az Attila, amit rendszerint mindenki Atillának ejt ki?

Atilla az eredeti.

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__63270..

Egy nyelvet sem ejtünk úgy, ahogy leírjuk. (A beszédtechnikában betűejtésnek hívják ezt a hibát.) Maximum az fordulhat elő, hogy a helyesírás erősen a kiejtést követi más tényezőkkel szemben, vagy hogy a helyesírás megváltozott nem régen úgy, hogy közelebb legyen a kiejtéshez. Ilyenkor kicsi az eltérés.

Ha kiejtéselvű a helyesírás, akkor is vannak kivételes szavak; ezek általában nagyon gyakori szavak. Így van ez a magyarban is. Példaképpen leírok pár szót úgy, ahogy én ejtem:

atilla, ovoda, ovónő, rendőrörs, huszas, teja, órakkor, szimpad, szivesen, megkiván (v. inkább mekkiván), tüzijáték, viziló, uticél, házbol, kertböl, mijért, eggy, eggyes, teccik, önnáló, egésszen, micsinál,

éjjen (= éljen), jokurt, kezü, lábu, kolega, utánna, fiju,(= fiú).

"A magyar szavakat általában úgy kell kiejteni, ahogyan le vannak írva"

Ez csak látszólag van így! Valójában minden nyelvben a beszéd, azaz a kiejtés az elsődleges, az maga a nyelv. A helyesírás tulajdonképpen nem is része a nyelveknek, hiszen még ma is számtalan olyan nyelv létezik, melyeket egyáltalán nem is írnak, mégis élnek és virulnak.

Régen persze a magyart sem írták – a mai helyesírását is csak néhány emberöltővel ezelőtt kezdék el meghatározni. Ehhez négy alapelvet állítottak föl, melyek közül csak az egyik a kiejtés szerinti írásmód elve, de van még a szóelemzés elve (pl. aggy helyett adj), az egyszerűsítés elve (pl. Györgygyel helyett Györggyel), és ami a kérdés szempontjából releváns: a hagyomány elve. Az Attila esetén is erről van szó: hagyományosan így írjuk, még ha nem is tükrözi az [atilla] kiejtést. De a Mária név is hasoló eset, hiszen azt meg nem [i]-vel, hanem valójában [j]-vel ejtjük: [márja]. Mégsem úgy írjuk, hogy Márja... ;)