Hogyan kommunikáltak a zeneszerzők?

Akkoriban MINDENKI tanult latinul - mert az volt az oktatás nyelve, emellett a német/francia is alap volt, mindenki, aki nem paraszt volt (nem elértékelö értelmeben, hanem ténylegesen), az ezeket kisgyerek kora óta használta. AZ angol viszont egyáltalán nem volt használatos az angol nyelvü területeken kívül. HA netán Londonba ment valaki, akkor ha csak odaatogatott, akkor az ottaniak franciául beszéltek vele, vagy esetleg valaki tolmácsolt, ha meg odaköltözött, akkor gyorsan megtanulta az angolt is. (Ugyanis ha valaki két-három nyelven tud, a következöek már könnyen belemennek a fejébe)

Tanulni meg úgy tanulták, hogy a család is beszélte ezeket a nyelveket, de a gyerekek nevelöi német/francia anyanyelvüek voltak és ezt a nyelvet használták a gyerekkel szemben is - azaz ugyanúgy megtanulták, mint a saját anyanyelvüket.

A kérdésben jóformán benne van a válasz is.

Aki sokat utazik - különösen gyerekorában, mint pl. Mozart vagy Liszt -, ráragadnak a nyelvek.

Arról a szerencséről nem is beszélve, hogy a jó hallású emberek (általában) jó nyelvérzékkel is rendelkeznek.

És régen nem úgy folyt le egy utazás, mint ma, hogy csak felszállsz egy repülőgépre, és két óra alatt bárhova eljutsz Európában.

Akkoriban hosszú, hetekig tartó lovaskocsin való utazás kellett ahhoz, hogy egyik nagyvárosból a másikba jussanak, és eközben több országon is át kellett utazni, sok más emberrel együtt.

Ezen a módon is ragadhatott rájuk az idegen nyelv.

Händel, aki Németországból Angliába költözött, nyilván tudott (vagy hamar megtanult) angolul vagy franciául, hogy az ottaniakkal zavar nélkül érintkezhessen.