Hogyan tudnám alakítani a beszédemet magyarossá?

Szia, én is ebben a helyzetben voltam. Mondjuk, annyi különbséggel hogy én az is vagyok 😀. Kiskoromban ilyen környezetben éltem én is, könnyen rám ragadtt. Anyuék sokszor mondták, hogy normálisan beszéljek.

Nem könnyű, nagyon figyelj arra , hogy a szavakból ne hagyj ki egyetlen betűt sem" vót"-volt, "má" már stb. Próbáld elhagyni a he, dikk, la és egyébb ""segéd"" szavakat. Gondold végig mit akarsz mondani, és úgy mobd. Soha ne hadarj, próbálj a hangsúlyon is változtatni, mert ha észre veszed akkor az is sokat tesz a cigányos beszéden. Sokat olvass!! Nagyon fontos!! Nekem kellett egy fél év míg megszoktam és megtanultam szépen beszélni, nehéz volt, mert vannak ismerösök akik még a közvetlen környezetemben így beszélnek. Jahh és igen ami a legfontosabb, soh ne átkozódj!!!

Mindenképp és sok szempontból hasznos: mielőtt megszólalok, gondolkodom,vagy "10-ig számolok"- és lehiggadok. Indulatból odavágni valamit mindig nagyon káros következményekkel jár. Tehát ezt kellene gyakorolni. Szép csendben figyelni és csak akkor megnyilvánulni, ha már látom, hogy mi a jó. És még valami: olvass sokat és jó irodalmat- ajánlom Tolsztoj műveit, életművét. Háború és béke, Anna Karenina - élmény lesz, meglátod, Tolsztoj nagy lélekismerő.

Hosszú távon ez a legnagyobb segítség, hogy beszéded tiszta, kulturált, és igaz legyen.

Hasznosnak találom az előző válaszokat, hozzáteszek pár apróságot.

Javaslom, HALLGASD IS a szépen magyarul beszélőket, erre az ismert, kiváló színművészeink kellően alkalmasak.

Videomegosztókon keress versmondást tőlük, és hallgasd újra és újra - bár ez önmagában nem elegendő, mert költői hangsúlyt, hanglejtést visznek a beszédbe, ezért hangoskönyveket is ajánlok színészektől, a teljesebb kép kedvéért. Tehát vers és próza!

A magyar irodalomnak AZ OLVASÁSA IS -valóban- hasznos lehet, de csak ha nem untatja az embert. Engem mindig is untattak a regények, ennek ellenére magyarként magyarul -szerintem- elég jól fogalmazok, sőt, kicsi koromban a kortársaimhoz képest e téren előbbre jártam,

pedig nem olyan környezetben nőttem fél, bár félig-meddig talán elmondható a közvetlen környezetemről is, hogy magyar(os) jellegű a kommunikációjuk,

ellenben nem igazán intellektuellek.

Mégis kicsi korom óta szépen tudok fogalmazni, de helyzettől függően ízeset-magyarosat káromkodni is -a magyar virtus része ez is, mint a néptáncaink-, haveri körökben.

;)

Persze utóbbit ne erőltesd, ha -tegyük fel- eddig kissé túlzásba vitted, bár ezt te tudhatod, nem ismerlek. Viszont nem kell a paci túloldalára esni, igenis van helye a trágárságnak szintén, HA NEM öncélú,

ha nem azért trágár az ember, hogy vagánynak -vagy épp felelőtlennek, igénytelennek- látsszon, hanem őszintén ÉS NÉHA, ALKALOMADTÁN, amikor valami fájdalma van, és épp láthatólag nem zavar mást a káromkodásával (vagy épp valaki rátámadott, más eset, akkor mindenképp nyugodtan, amennyiben nem származik hátrányod belőle).

A feszkót is ki kell tudni adni, erre van a káromkodás.

bár a feszkót ki lehet adni EZEN KÍVÜL

(tehát nem feltétlen helyette) más módokon is, erre való pl a művészi alkotás, amely során a saját gondolatokat és az érzelmeket is kifejezi az alkotó (akár te magad),

valamint a művészi alkotások befogadása, akár igényesebbek, akár kevésbé igényesek (pl szimpla sekélyesebb akciófilm nézése) alkalmával, igény szerint.