Az angol mellé melyik idegen nyelvet érdemes tanulni, egyedül tanulva azt? Részletek a kifejtős részben.

Attól függ. Egyéntől is függ.

Nézzük előbb a kiejtést:

Ha általánosságban nézzük, akkor szerintem a francia áll kiejtésben a legközelebb az angolhoz , az említett három közül, mivel a francia nyelv történelmi okokból a legerősebben hatott a különféle angol akcentusok alakulására, a mai formájára az angolnak - a francia egy elkeltásodott, azon belül is elbretonosodott újlatin nyelv, a kiejtésén meglátszik. Az USA-ban meg az ír kelták kiejtése befolyásolta az ottani angol akcentusok alakulását leginkább talán, meg a többi francia is.

Más kérdés, h az angol gyökere a némettel a legközelebbbi, hiszen a felsoroltak közül e kettő germán nyelv (ógermán a gyökerük), míg a többi ettől messze áll. De a jelen állapot a döntőbb az akcentusra nézre, tehát akkor a franciára hasonlít legjobban ezek közül. Nem véletlen tartja a legtöbb angol ajkú a franciát a számukra legkönnyebben kiejthető nyelvnek.

De ha figyelembe vesszük, hogy te magad magyar ajkú vagy, akkor neked az olasz (standardja) áll az anyanyelvedhez legközelebb, a felsoroltakból.

Nyelvtan: ezek közül állítólag az olasz standardé a legelviselhetőbb (számos változata van az olasznak). Az angol nyelvtana összességében kevésbé nehéz, mint a németé és mint (állítólag) a franciáé. (De egyénileg ebben is akadhatnak eltérések, ki mit érez nehezebbnek és könnyebbnek.)

Mások válaszát is vedd figyelembe, ha megindokolják a sajátjukat, mivel nem sokat tudok e nyelvekről. De hátha számít a válaszom is, számodra.

Leírom a saját tapasztalataimat. Nem tudom, mennyire lesz hasznos, talán csak egy értelmetlen és végtelenségig nyúló maszlag fog keletkezni, de legalább megpróbáltam. :D

Én először németet tanultam. Emellett videojátékokból/képregényekből/internetről már annyira rám ragadt az angol, hogy mire felvettem második nyelvnek a suliban, az eddigi egy év alatt nem tudtak sok újat mondani. Ebben nagy segítségemre volt, hogy az angol és a német valóban hasonló logikára épül. Bár a németet másodikként tanulni talán valamivel nehezebb, mivel van néhány nyelvtani szabály/szórend, amivel első nyelves angolosok nehezen barátkoznak meg. Ennek ellenére azok sem nagy ördöngösségek, némi gyakorlással elsajátíthatóak. Ami talán még nehéz, az a szavak háromféle névelője, amit gyakran nem tudsz máshogy a fejedbe verni, csak magolással. És mindhárom névelőnek megvan a maga ragozása, ami elsőre szintén halálnak tűnik, de bele lehet jönni.

A kiejtés szerintem roppant egyszerű, mindössze néhány szabály van, amit be kell tartani. Bár ez esetben nem hagyatkoznék az angolra, mert eléggé különböznek. Ha elém hánynak egy random német szöveget, azt folyékonyan felolvasom, viszont néhány angol szóra csak a fejemet vakarva meredek és azon elmélkedem, hogy mégis hogy a rákba kéne kiejteni.

Ezen kívül tanulok svédül, ami szintén a germán nyelvcsaládból származik, ezért az angol-német után nem jelent nagy kihívást. A franciával nincs tapasztalatom, csupán a nyelvet tanuló barátaim elrettentő legendáit hallottam. Mint például azt, hogy franciául a kilencven nem simán kilencven, hanem négyszer húsz meg tíz. Különös egy népség, az szent. Viszont az olaszt is egy éve kezdtem el, és irgalmatlan nehéznek bizonyult számomra. Vagy azért, mert nem ölök bele különösebben sok energiát, vagy azért, mert annyira hozzászoktam a germán nyelvekhez - akárhogy is, valószínűleg három összefüggő mondatot sem lennék képes normálisan kinyögni olaszul. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, talán másnak egyszerűbb, főleg elegendő ráfordított idővel.

Mindent összevetve tehát angol után a németet ajánlanám. Főleg, mivel talán az a legelterjedtebb, így valószínűleg ahhoz találod a legtöbb anyagot. De nem feltétlen muszáj hallgatni rám, mert csupán egy elfogult germánmániás vagyok, akinek nem jött be az olasz és a latin. :D