A try, trigger szavak elején a tr-t tényleg a magyar cs-vel kell ejteni?

NEM.

Lehet hogy így hangozhat ha gyorsan beszélnek, artikulálatlanul, és még a t betűt is angolosan ejtik. De te ha (pláne ha jó magyaros akcentussal) azt mondod hogy CSRÁJ, azt kizárt hogy bárki megértse.

Se nem t, se nem cs, hanem a kettő közötti hang. Próbáld ki Google fordító hangos-kimondójával.

(kb így lehetne magyarban jelölni: [ts])

Nem az az oka, hogy [h] jön a [t] után, hanem az, hogy [r]. És az angol [r] képzése nagyon más, mint a magyaré: a nyelv a szájpadlás közelébe emelkedik, de nem ér hozzá és így nem is pereg. Teljesen természetes jelenség a nyelvekben, hogy az egymást követő hangok hasonulnak egymáshoz, így az ilyen ejtésű [r] hanghoz hasonulva a /t/-ből könnyen lehet végül [cs] – illetve /d/-ből [dzs]: try [cshráj], dry [dzsráj].

De ez csak akkor működik, ha az /r/ angolosan ejtődik. Ha valaki magyaros [r] hangot ejt, annak felesleges [cs] hanggal ejtenie a /t/-t, mert ott épp megnehezíti a [cs] a [r] ejtését, és emiatt furán is hangzik. Inkább gyakorolja be az angol [r] helyes ejtését, nem túl nehéz, és utána a [cs]-s ejtés már könnyen fog menni.

Amúgy teljesen elfogadott a [cs]-s ejtés, nem számít szlengnek, sőt!

Ehhez hasonló magyar példa: ha valaki a "hadsereg" szót [hat.sereg]-nek (pláne: [had-sereg]-nek) ejti, nem pedig [haccsereg]-nek, holott az utóbbi az általános kiejtés.

"Nem az az oka, hogy [h] jön a [t] után, hanem az, hogy [r]."

- Akkor miért van 'cs'-szerű abban, hogy 'treat', és miért nincs abban, hogy 'street'? Az 'r' mindkettőben ott van, csak a hehezetesség nincs meg ott az utóbbi szóban.

Az alapvető összeolvadás egy dolog, de a 'cs'-szerű hang oka nem csak az 'r' jellegéből fakad, hanem a 't' hangéból is, amit szintén máshogy ejt az angol, mint a magyar.

A street-ben nem a hehezet, hanem az [sz] gátolja meg a /t/ [cs]-vé válását, hiszen neki azonos a képzési helyük. De extrém esetben az /sz/ sem gátolja meg, hanem maga is [s]-sé hasonul az azt követő [cs] hatására: [sztrít] vs. [scsrít].

Ez akár szóhatáron át is működhet, és persze /d/ esetén is:

nice try [nájs cshráj], his drum [hizs dzsram].

A magyar és az angol [t] a képzés helyében tér el egymástól, nem a képzés módjában; a [t] -> [cs] hasonulás viszont alapvetően képzési mód szerinti hasonulás (persze a helye is kicsit más), így a magyar/angol [t] eltérő ejtésével nem magyarázható meg. Az angol [r] viszont simán kivált(hat)ja a képzési mód szerinti hasonulást, ami a [t] [cs]-vé válásában ölt testet.

A hehezetnek ehhez semmi köze, hiszen a /d/-s változat teljesen hasonlóan működik, pedig ott sehol sincs hehezet.

Rossszul fogalmaztam meg az elejét. Szóval az /sz/ is csak gátolHATja a hasonulást, nem feltétlenül lép közbe, tehát van egy közbülső lehetőség is:

[sztrít], [szcsrít], [scsrít]