Mitől függ, hogy a latin T betűt C-nek avagy T-nek ejtjük? (Pl. A "pater"-t én még sosem hallottam "pácer"-nek. )

Tudnál mondani olyan példát, ahol a t-t c-nek ejtjük?

Én sem.

Mert a latinban a t betűt t-nek ejtjük.

"Tudnál mondani olyan példát, ahol a t-t c-nek ejtjük?

Én sem.

Mert a latinban a t betűt t-nek ejtjük."

Ez azért nem egészen így van. :-) például Horatius nevét "horáciusz"-nak ejtjük.

"1. A ti hangkapcsolatot akkor ejtjük ci-nek, ha

- utána magánhangzó következik (pl. crescentis, Atticus szavaknál t ejtendő),

- az i nem hosszú (vö. tōtīus /tó-TÍ-usz/)

- előtte nincs s, t, x (vö. Sextius /SZEX-ti-usz/)

- ha a szó nem görög átvétel (vö. Miltiadēs /mil-TI-a-dész/).

[link]

T-nek ejtés: mindig

C-nek ejtés: soha

Ilyen egyszerű a szabály

Az ellentmondás elkerülése érdekéven:

Alapvetően két kiejtési lehetőség van a latinban, az erazmuszi és a restituált.

A restituáltban a t mindig t marad, a c mindig k, az ae áj, az oe oj lesz. Nyelvészek szerint a rómaiak így beszéltek.

Az erazmuszi kiejtés szerint a ti ci-vé változik ha magánhangzó követi, a c akkor lesz k ha magas magánhangzó követi, az oe ö, az ae pedig é. Ezt inkább az egyház használja, de a köztudatban is ez van elterjedve.