Magyar nyelvújításkori ortológusok - az idegen szavak használatát elutasították? (bővebben lent)
A magyar nyelvújítás korában az ortológusok általánosságban elutasították az idegen szavak beépítését, vagy csupán a "magyarítást" és az idegen nyelvi formák átvételét ellenezték?
Nem egyértelműek a források.
Logikailag az is lehet ortológus nézet, hogy ez a magyarítás csak egy erőltetett, felesleges dolog, más logika mentén - latin szakszavakkal teletűzdelni a mondandód sem túl ortológus dolog.
Én úgy tudom, a nyelvújítók is elutasították az idegen szavak beépítését, helyette új magyar szavakat próbáltak meghonosítani. Például a zongora szót nem akarta senki a németből átvenni, mert épp az volt a lényege a nyelvújításnak, hogy ne kelljen annyi (főleg) német szót használni a hiányzó magyar helyett. Ha csak átvették volna, azzal nem újult volna meg a nyelv, sőt épp azt a folyamatot akarták megtörni.
Az ortológusok ezt természetes úton akarták, tehát rábízták volna a nyelv természetes folyamataira. Nem az idegen szavak ellen küzdöttek, hanem a mesterségesen generált magyar szavak ellen.
Én inkább arra gondoltam, hogy mondjuk valamiért kell az illetőnek egy tudományos értekezletet írnia.
Vannak bizonyos latin és német szavak, amiket szükséges használnia. Mit tenne egy korabeli ortológus: az eredetihez közeli alakokat használna, vagy inkább a tükörfordításokat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!