Az ember akcentusára van tudományos magyarázat is, vagy ez csak a gyakorlás hiánya?

Minden egeszseges kisbaba ugyanolyan kepesegekkel jön vilagra,az hogy mi lesz az anyanyelve az az első 1-3 evben alakul ki,mert ekkor tanulja meg megkülönböztetni a leggyakrabban hasznalt nyelv fonemait. Ez a percepcios bazis.

Es miutan egy fonemakeszlet berögzült,az minden kiejtest meg fog hatarozni.

Szóval anyanyelci szinten beszelhetsz mas nyelven,de akcentusod mindig lesz.

Meg lehet tanulni akcentusmentesen az anyanyelveden kívül más nyelveken is. Sok embernek azért van akcentusa, amikor angolul vagy más nyelven beszél, mert fogalma sincs róla, hogy más nyelvekben más beszédhangok is léteznek, amelyek eltérnek az anyanyelvétől, mert nem hallja ezeket, vagy olyan valakitől tanulta meg a nyelv alapjait, akinek szintén nem volt fogalma erről, a példája viszont ragadós. Esetleg könyvből tanulta, amiben elmagyarázták, hogy az angol [x] hangot úgy kell ejteni, mint kb. a magyar [y] hangot és ő ezt készpénznek vette.

A legegyszerűbb mód az akcentus leküzdésére a gyakorlás: vagyis az anyanyelvi beszélők utánzása. Film, rádióműsor, stb. Ez önmagában nem elég, gyakorolni is kell, utánozni, figyelni, próbálkozni. Az sem baj, ha pontosan tudja a tanuló, mely hangok jelentenek nehézséget és ezekre jobban figyel.

Nekem mindenféle nehézség nélkül ment az anyanyelvi kiejtés elsajátítása angolul (brit és amerikai is), franciául, kínaiul, bár szerintem ez inkább adottság kérdése. De mint tudjuk, a siker 1% tehetség, 99% kemény munka.

A tanítványaimmal eléggé rá szoktam menni a kiejtésre. Eleve azzal kezdem, hogy amikor belevágtak az angol tanulásába, azzal el is felejthetik a magyar szavakat, nyelvtant, na meg a magyar hangokat is :) Magyar hangokkal nem lehet szép angolt beszélni. És igazából azt tapasztalom, hogy van, aki tényleg megerőlteti magát, és már-már egész szép a kiejtése, de van, aki meg kicsit próbál angolosabban beszélni,

Szerintem a kiejtés pont olyan, mint egy ember megjelenése, külsője. Ha valaki elmegy egy állásinterjúra nagyon pedánsan felöltözve, magabiztosan, sokkal pozitívabban ítélik meg, mintha elmenne mondjuk papucsban. Ha valaki meghallja, hogy nagyon jó a kiejtésed, pozitívan ítélik meg a nyelvtudásod.

Rám mindig azt hiszik, hogy brit vagyok, vagy sokáig kint éltem, és eddig az esetek 100%-ában azt tapasztaltam, hogy egy jó kiejtéssel, azonnal azt feltételezik, hogy te baromi jól beszélsz az adott idegen nyelven (holott lehet, hogy nem, csak a kiejtésed jó) Ebbe nyilván bele is lehet bukni, mint én a németekkel :) véletlenül meghallották, ahogy elmondtam egy előtte bemagolt szöveget (németes kiejtéssel, de amúgy németül meg nem tudok) és odajöttek, kérdezték, hogy én is német vagyok-e, honnan jöttem. Természetesen csak lestem, mellettem álló barátom fordította le, hogy mi a helyzet :D

De mondjuk ott van a kínai. Nemcsak hogy a magyartól nagyon idegen hangok vannak benne, amik elsajátítása kész nyelvtorna, de még tónusokkal is ellátnak minden egyes szótagot. Ha nem reprodukálod megfelelően a tónust, nagyon könnyen félreértések és röhögések tárgyává válhatsz. Szóval a kínai esetében nem elég a „jóvanaz”, és ha azt megtanulják egy csomóan a világon, akkor akármi mást is el lehet jól sajátítani :)