Török nyelv. Vélemények?

Szívesen.

A tanulás eleinte olyan élmény volt nekem, mintha valaki az eszperantót nem az európai nyelvekből, hanem viccből direkt a magyarból alkotta volna meg. Szóval ilyen ragozási sorok meg szerkezetek voltak benne teljesen logikusan, amely logikájában néhol picit pont a magyarra emlékeztetett. Szóval egyszerre tűnt könnyűnek is, meg a magyarra emlékeztetőnek is.

De persze fontos kiemelnem, hogy én csak négy-öt lecke alapján írom ezt, semmi többet nem tudok. Van ugye az a vicc hogy az első négy német lecke után a kisgyerek azt hiszi, hogy ő már tud is németül, mert ha a váza az die Vase és a tinta az die Tinte meg a kártya az die Karte, akkor a macska az meg biztos Macske, a kutya Kutye, a hinta Hinte.

Kedves Kérdező

Sajnos volt egy rusnya dolog az előző hozzászólásomban ezért törlésre került.

Itt a cenzúrázott változat.

Én jelenleg újrakezdő vagyok. Van némi tapasztalatom, mert Erasmussal voltam Törökországban fél évig.

Kezdő szinten nem nehéz a nyelv. Valamivel pörgősebb mint a magyar, ez elsősorban a megértésnél jelenthet gondot. Amerre voltam, ott nem ejtették tisztán a szavakat, hanem hadartak mint az isten nyila, szóval kicsit nehéz volt bármilyen szót kihallani. De ez lehet, hogy a nyelvjárástól függ.

Logikája (kezdő szinten) teljesen követhető, kicsit talán tömörebb is mint a magyar, mert névelőkkel nem találkoztam.

Továbbá több száz hasonló szavunk van, ami megkönnyíti a memorizálást. Sőt, nyelvtani formáknál is előfordulnak hasonlóságok. Pl. E/1 birtokos személyjel /-m

magyar: alma - almám

török: elma - elmam

Az írásban megjelenő hangok is majdnem azonosak a magyarral. Viszont másképp írják őket.

C - dzs

Ç - cs

J - zs

Ş - s

S - sz

Ğ - Ez néma hang, viszont meghosszabbítja az előtte levő magánhangzót. pl. doğadan= dóádán (az á-t röviden ejtsed :D)

ı,I - Ez komisz, egy mély, hangsúlytalan i. Ha egy hangsúlytalan ö-t ejtesz helyette, az nem szokta befolyásolni a megértést. Amúgy ha nagyon rákoncentrálsz, akkor az istenért se fog menni. :D

i,İ - ugyanaz mint a mi i-nk. Írásnál figyelj a pontra, nagybetűnél is.

Y - J

Nekem még nehézséget okozott a számok memorizálása, mert nem éreztem bennük semmi ritmust.

bir

iki

üç

dört

beş

altı

yedi

sekiz

dokuz

on

Viszont hangzásra haláli. Most a kedvenc mondatom.:

Ben sözümden dönmem, der.

Valami ilyesmit jelent: "Tartom a szavam, mondta./ Nem vonom vissza a szavam, szólott." :)

Továbbá csatolok pár linket melyeknél meg is hallgathatod a kiejtést. (Egy kis angoltudás viszont jól jön ezeknél) :)

https://www.youtube.com/watch?v=mkWS9Gb2fZA

https://www.youtube.com/watch?v=-VjHT3xBuc8

Hanganyagok

[link]

Egy régi (de jogtiszta nyelvkönyv):

[link]

Ez egy picit elavult, de van benne sok szókincs.

[link]

[link]

[link]

Van egy szójáték a számokkal kapcsolatban, bár csak részben van török vonatkozása.

5, 5, 8, 1, 10, 2

Ezeknek a számoknak a nevét kell kimondani vagy leírni különböző nyelveken, úgy, hogy értelmes magyar szó jöjjön ki belőle. A jelentése kb. az, hogy ,,túl világos van itt, árnyasabbá kéne itt tenni''.

Török 5: bes

magyar 5: öt

angol 8: éjt

római számírás (kis csalás van itt) 1: i

angol 10: ten

francia 2: dő

besötétítendő

Miért kezdett érdekelni a török nyelv és/vagy kultúra? Elsősorban Törökország és az oszmán-török nyelv érdekel, vagy általában a törökségi népek világa, kultúrája is? (A törököknek is vannak nyelvrokonaik, ezek egy része kifejezetten kisnép, és ugyanúgy Szibériában élnek szétszóródva, mint a mi nyelvrokonaink. A törökségi népek sokat hatottak a mi népünkre, nyelvünkre, kultúránkra is, még a honfoglalás előtt is, és utána is)

Engem Szibéria érdekelt az elmúlt tíz évben, főleg az ottani kisnépek. Több nyelv is létezik ott, különféle nyelvcsaládokból. Saját nyelvrokonaink is élnek ott, közeliek és nagyon távoliak egyaránt, a legkeletibb részen meg eszkimók élnek, meg csukcsok, az eszkimókhoz hasonló életvitelű népek, de saját nyelvrokonaink között is vannak elképesztő szélsőséges hideg területeken élő szamojédok, meg persze él Szibériában rengeteg velünk nem rokon nép is, élnek ott mongolok és velük rokon népek, továbbá tunguzok, hatalmas területes szétszórva, érdekes samanisztikus kulturális hagyományokkal. És természetesen törökségi népek is élnek, vagyis különböző olyan népek, kisnépek, akiknek a nyelve a törökkel nyelvrokonságban áll. A mi népünk is kapcsolatba került a vándorlásai során különböző törökségi népekkel (nem feltétlen a mai törökkel, hanem annak nyelvrokonaival), ezért sok kölcsönszó is került a magyarba, még akár a honfoglalás előtt is. Ez az ősi törökség persze annyira régóta a nyelvünkben van, hogy nem nyelvész ember teljesen magyar szavaknak tekinti őket (pl. egy igen sokféle szerepben használt gyakori csúnya szavunk is ilyen). Persze aztán a török megszállás alatt is jöttek be jövevényszavak, de ezeken kívül is van egy sokkal ősibb török örökségünk. A ,,kettő között'' is érhetett minket törökségi hatás, pl. a kunok maguk is törökségi nép voltak, és itt köztünk élve egész szép sokáig megőrizték a nyelvüket, még az 1500-as években is voltak beszélőik itt a Kunságban. Így aztán bőven ért minket törökségi hatás is, megintcsak nem mind feltétlenül a megszállás alatt, hanem még korábban a törökségi (a törökkel rokon) kisnépektől, akik közt vándoroltunk meg együttéltük velük sokáig. Állítólag ez a sok régi és mély törökségi hatás a mesevilágunkban is nyomot hagyott.

Szibériára visszatérve, az ottani nyelvcsaládok nem rokonok egymással (vagy ha igen, az már annyira a távoli múltba vész, hogy bizonyíthatatlan), de a népvándorlások során Szibéria egymással nem rokon nyelvű népek óriási olvasztótégelyévé vált, és így még a nem rokon nyelvek között is bizonyos tipológiai hasonlóság van (talán ez valami areális hatás lehet, mint ami a mai Balkánon is megfigyelhető kicsiben, hogy a nyelvek hatottak egymásra). Szibériában én az ottani eszkimó nyelvvel foglalkoztam egy ideig, az a furcsa, hogy még ez a nyilvánvalóan nem rokon nyelv is mutat bizonyos tipológiai hasonlóságokat a magyarral, sőt egy-két kulturális tipológiai hasonlóság is van (szibériai típusú samanizmus, ilyen táltos-figurák a népmesékben).