Lefordítja ezt valaki szerb nyelvre?

Talán másodikos vagy harmadikos lehettem, amikor először egyedül tevékenykedtem a konyhában.

Hétvége volt, a szüleim pedig nem voltak otthon.Mivel régebben mindig segítkeztem a mamának főzés közben, úgy gondoltam most már elég tapasztalt vagyok, hogy egyedül is elkészítesek egy ebédet, amivel meglephetem őket. Nem választottam nehéz ételt, csak a legegyszerűbb sülthúst és sültkrumplit, sőt még egy recepteskönyvvel is bebiztosítottam magam. Előkészítettem a hozzávalókat és a főzést is elkezdtem. Már a felén is túl voltam, és minden a legnagyobb rendben ment, amikor megcsörrent a telefon. A tanító nénim volt az. Ahogy elkezdett beszélni égett szagot kezdtem érezni. Akkoriban még nagyon szégellős voltam, és nem mertem neki megmondani, hogy mennem kell, csak hallgattam, amit mondd, de nem figyeltem. Ideges voltam a mostanra már füstölgő konyha miatt. Mikor befejezte mondanivalóját, gyorsan elköszöntem, és már rohantam is az ételhez, de az már természetesen menthetetlen volt. Eközben még a szüleim is hazaértek, és a kellemes meglepetés helyett kellemetlen várta őhet. Megértették, hogy szándékkal akartam csinálni, ezért büntetést nem kaptam. Tőlük nem, csak másnap a tanító nénitő, amiért nem csináltam meg azt amire a telefonban megkért.

Ezzel azesettel örökre megtanultam, hogy a konyhában nincs telefon , szégyellősködés vagy más dolgok, mindig résen kell lenni.