Kb. hány év alatt lehet megtanulni anyanyelvi szinten angolul?

Anyanyelvi szinten (nem csak jó kiejtésre, hanem szókincsre, kifejezésekre, beszédtermészetességre is figyelve) olyan 10-20 év, ha kint élsz egy angolul beszélő országban. Bár már 1 év alatt is sokan javulhat kint az ember angolja, ha nem is mindjárt anyanyelvi szintre, de látványosan, más dimenziókba tolódhat át.

Egyébként nem értem, hogy a sok nyelvtanuló mit izgul rá erre az anyanyelvi szintre, szinte mindegyiknek belelóg eleinte a keze ebbe a bilibe. Teljesen irreális megközelítés, pláne aki itthon tanulja a nyelvet. Fonetikával foglalkozom, angol anyanyelvi kiejtést modellezem (főleg amerikait és britet, az egyetlen olyan barom vagyok ebben a tetves országban, aki foglalkozik legalább akár csak hobbi szintjén is ilyennel), de én is CSAK a kiejtéssel foglalkozom, beszédhangokig, beszédjellemzőkig (dallam, hanglejtés, hangerőváltozások, hangsúlyok) megyek el. Ha egy angol anyanyelvűvel szóba elegyedek, lehet át tudom verni egyszerűbb mondatoknál egy kis időre, de ahogy nyúlik a kommunikáció, az elszólásaimból, nem mindig a legangolosabb szerkezeteimből, elszúrt vonzataimból úgyis észreveszi, hogy nem vagyok anyanyelvi. Anyanyelvi szintet itthonról, önerőből szerintem nem lehetséges elérni, erősen elméleti eshetőség.

Nem is erre kéne rámenni a nyelvtanulónak, hanem arra, hogy megértesse magát, megértsék és megértsen mindent, tudjon relatíve gördülékenyen (kínosan hosszú hallgatások, dadogás, és szánalmas nyökögés nélkül) kommunikálni külföldön. Senki nem várja el, hogy akárki nem angol anyanyelvűnek anyanyelvi nyelvtudása legyen.

Ha még itthon meg is lehetne ilyet szerezni (tegyük most fel elméletileg), akkor is angolul kéne élni az életet, és angol anyanyelviekkel kommunikálni egész nap (telefon, Skype, stb.), hogy ne kopjon meg a tudás használat hiányában.

Akkor erről sajnos lekéstél.

Barátnőmék nagyon jó angol nyelvtudással mentek ki Angliába a gyerekekkel. Ő újságíró, reménykedett benne hogy majd előbb-utóbb kinti újságba is írhat cikkeket amellett hogy haza is dolgozik. A gyerekek ott kerültek iskolába és nem tudtak semmit. Konkrétan semmit. Nulla, zéró. Két év iskola után ott tartanak, hogy a gyerekeknek amúgy fogalmuk sincs, hogy mi az a Present Perfect, de úgy beszélnek, hogy nem mondanád meg, hogy nem kint születtek.

A kisebbik két hónap után kérdezett rá az anyjánál, hogy direkt beszél-e olyan vicces kiejtéssel. Olyan hangok jönnek ki a száján, amit a szülei már soha nem fognak tudni megtanulni.

Barátnőm múltkor írt egy levelet angolul, összeszedte jól, de érezte, hogy az egyik mondat sántít. A gyerekét hívta (25 év otthoni vs. 2 év angliai angol tanulás!), aki lazán belejavított. És biza úgy volt jó.

Én most Spanyolországban vagyok nagyon jó nyelvtudással, filmeket nézek, ügyintézek, nem mondom hogy 100% mindent értek, de visszakérdezek ha kell. A gyerekek nemrég kezdték a sulit, és már most látom, hogy egy-két év múlva hátrányban leszek velük szemben. 20 éve kezdtem a spanyolt, fél évet éltem Dél-Amerikában. De ez nekem mindig is csak egy idegen nyelv lesz, amit jól beszélek.

Én Finnországban élek, itt diplomáztam finn nyelven. Jól beszélem a nyelvet, megértek mindent, gond nélkül társalgok, nézek filmet vagy olvasok újságot finnül.

De nem mondanám, hogy anyanyelvi szinten beszélem. Pl. nem tudom lefordítani a Pitagorasz-tételt finnre vagy megérteni a Kalevalát eredeti nyelven. A nyelvjárásokat sem feltétlenül ismerem fel egyből, míg ez egy anyanyelvűnek nem gond. Gyakran a kétnyelvű gyerekek is vétenek olyan hibát, hogy nem képesek mindent lefordítani valamit a másik nyelvre. Pl. kanadai ismerősöm a Niagara vízesést Niagara Fallsnak mondja, soha nem fordítja le teljesen.

Szerintem egy anyanyelvi egyből kiszúrja ki az aki tanulta a nyelvet és ki az aki anyanyelvű.