Mi a véleményetek a török nyelvről? Illetve aki beszéli, írna róla valamit?

Jó, én szeretem. Ugyanolyan ragozó nyelv, mint a magyar, de a szóelemek szinte matematikai pontosságúak, az egész nyelv matematikai képleteken alapszik, mármint a szóalkotás. Vannak buktatók, sok idiómát kell megtanulni, ezalatt azt értem, ha egy török azt mondja neked, hogy felrobbant az epéje, az azt jelenti, hogy megijedt. Továbbá a szavakat nem tudod latinból, vagy más nyugati nyelvből kikövetkeztetni. Tehát a török nyelv tanulásánál a nyugati nyelvek ismerete nem ér semmit. Sok azonos és hasonló szó van a magyarral viszont (sapka, sál, kazán stb.) A szavak is sokszor képződnek egymásból, pl: a kardes (=testvér) a karin (=has) szóból képződik, mert egy hasból jöttetek ki. Az arkadas (=barát) pedig onnan ered, hogy az a barát, aki mögötted áll. Arka = mögötti rész, pl: masanin arkasinda = az asztal mögött (masa = asztal). Csak az a baj, hogy nem tudok pont nélküli i-t ütni, ha megfigyeled a török szövegeket, valamelyik i-n van pont, valamelyiken nincs, amelyiken nincs pont, azt mélyen kell ejteni, hasonlóképpen, mint a ruszkiban a jeri-t (ha tanultál ruszkit), az egy "mély i". Illetve a török neveknek általában jelentésük van. Pl. az Özgür férfinév azt jelenti, hogy szabad, a Sevgi női név azt, hogy szeretet, a Dilek női név azt, hogy kívánság, a Bahar női név azt, hogy tavasz stb. Az írott szövegekben könnyű felismerni, mert nagybetűvel írják, de beszélt nyelvben buktató a kezdőknek, hogy a szó eredeti jelentésére gondolnak, vagy névre. Illetve vannak olyan szavak, amik azonos alakúak, de több mindent jelentenek, pl: ocak = január vagy gázsütő, elli = 50 vagy kezes, yüz = 100, arc, vagy ússzál, gül = rózsa vagy mosolyogjál, illetve van, ahol csak kicsi eltérés van a szavak között, és mást jelent, tehát nem ugyanabból a szógyökből képződik, pl: alti = 6, altin = arany, altina = alá (masanin altina = az asztal alá)

Ha kérdésed van, kérdezz :)

Jaj, a kedvencemet kihagytam :)

Ha pisilniük kell, nem azt mondják, hogy pisilniük kell, hanem, hogy megjött a pisim (cisim geldi). Főleg a kisgyerekek mondják, de felnőttől is hallottam.

Ja, különben 4 féle tagadási formula van náluk.

1) hayir = nem, pl. ha kínálgatnak valamivel, és nem kell, akkor azt mondod: Hayir, tesekkür ederim.

2) yok = nincs, pl. semmi ötletem nincs = hicbir fikrim yok.

3) degil: ezt akkor használod, ha nem igei az állítmány, pl: Hava güzel degil = nem szép az idő; Ömer mutlu degil = Ömer (név) nem boldog. A személyragot és az igeidőt felveszi, pl. Evde degilim = nem vagyok otthon; Evde degildim = nem voltam otthon. Itt megjegyzem, hogy úgy kell ejteni, hogy [dejil], mert ha taraj van a g betűn, akkor az "puha g", csak nem tudok olyat írni.

4) negatív ige, ha igei az állítmány. Míg a pozitív ige infinitive képzője -mek (-mak), addig a negatívé -memek (-mamak), tehát yapmak = csinálni -> yapmamak = nem csinálni; istemek = akarni -> istememek = nem akarni; tutmak = fogni (mármint kézzel megfogni valamit) -> tutmamak = nem fogni; ekmek = ültetni (ezt azt is jelenti, hogy kenyér) -> ekmemek = nem ültetni; yazmak = írni -> yazmamak = nem írni.

Tehát:

Bunu istiyorum = ezt akarom.

Bunu istemiyorum = ezt nem akarom.

Seni seviyorum = szeretlek téged

Seni sevmiyorum = nem szeretlek téged.

Eve gidiyorum = megyek haza.

Eve gitmiyorum = nem megyek haza.

Még pár szót szólok a hangrendiségről:

Közben előszedtem egy ilyen oldalt:

[link]

....hogy tudjak török karaktereket írni.

Tehát kétféle toldalék létezik, amelyiknek a magánhangzója e, és aminek a magánhangzója i. Az e típusúnak 2, az i típusúnak 4 hangrendje van.

Mindig a szógyök utolsó magánhangzója dönti el a hangrendet.

A többes szám toldaléka a -ler vagy a -lar, mivel ez e típusú, ez a két hangrendje van. Ha a szógyök utolsó magánhangzója e, i, ö vagy ü, akkor a -ler használatos, ha az utolsó magánhangzó a, ı, o vagy u, akkor a -lar használatos, pl.

ev = ház -> evler = házak

kedi = macska -> kediler = macskák

bilgisayar = számítógép -> bilgisayarlar = számítógépek.

Az i típusú toldalékoknak 4 hangrendje van, a tárgyrag i, ı, u vagy ü, ha az utolsó magánhangzó a vagy ı akkor ı, ha az utolsó magánhangzó e vagy i, akkor i, ha az utsó o vagy u akkor u, ha az utsó ö vagy ü, akkor ü.

Tehát:

bilgisayar = számítógép -> bilgisayarı = számítógépet

muz = banán -> muzu = banánt

ev = ház -> evi = házat

aktör = színész -> aktörü = színészt

Vannak kivételes hangrendű szavak, pl. saat (=óra) -> saatler (és nem saatlar) = órák, illetve harf (=betű) -> harfler = betűk. Van még néhány ilyen, csak most nem jut eszembe.

Ha magánhangzóra végződik a szógyök, akkor a tárgyrag:

kedi = macska -> kediyi = macskát

pencere = ablak -> pencereyi = ablakot

Na, még pár szót a mássalhangzókról:

Ha a szógyök k, t, c, p, f, h, ş, s valamelyikére végződik, akkor a c-vel kezdődő toldalék ç-re, a d-vel kezdődő pedig t-re változik, minden esetben (zöngétlenedés).

Vagyis:

Yatak + da = Yatakta (=ágyban)

Kitap + da = Kitapta (=könyvben)

Kat + da = Katta (=emeleten)

Elektrik + ci = Elektrikçi (=villanyszerelő)

stb.

Ha a szógyök k, t, ç vagy p-re végződik, és a toldalék magánhangzóval keződik, akkor a k ğ-re, a t d-re, a ç c-re, a p b-re változik (zöngésedés).

Pl:

kitap + ı = kitabı (=könyvet)

köpek + i = köpeği (=kutyát)

korkunç + um = korkuncum (=félelmetes vagyok)

çocuk + u = çocuğu

kağıt + ı = kağıdı (=papírt)

stb.

Ez utóbbi alól vannak kivételek elég szép számmal, a tulajdonneveknél sincs ez, illetve az egy szótagú szavaknál sincs, de ezeket be általában kell magolni, melyik a kivétel.

Na, így ennyi elöljárónak, jó tanulást :D