Mit tartasz az olasz nyelv legnagyobb nehézségének?

A kötőmód, naná.

De attól is függ, milyen szinten. Ha nagyon komolyan vesszük, az imperfetto - passato prossimo használata, különbsége is húzós lehet.

Én néha a felszólító módnál gondolkozom el kicsit, mert van néhány rendhagyó ige, amik hirtelen nem jutnak eszembe. Azt is jól be kell gyakorolni, hogy ezeket a hangsúlytalan névmási alakokat mikor írjuk egybe az igével, mikor nem.

Az elöljárószók használata sem mindig könnyű, pl. megtanulni, mikor van a, mikor in.

De mégis a kötőmódot mondanám. Amikor direkt ilyen mondatokon megy a gyakorlás, nyilván megy, de fogalmazás közben könnyen elfelejti az ember, hogy kötőmódot kell használni, mert a magyarban sokszor kijelentő mód van ilyenkor.

Én nem érzem a kötőmódot olyan nagy kihívásnak, ráadásul ha épp kijelentőt mond helyette az ember, akkor sincs nagy gond, mert az olasz anyanyelvi beszélők jó része is ezt teszi.:)

Akárki akármit mond, szerintem az olaszban (és az összes ilyen nyelvben) az a legnehezebb, hogy egyes szám harmadik személyben két neme van a személyes névmásoknak, és mindig, mindig figyelni kell rá, hogy melyiket mondod.

Nekem az okoz egy kis fejtörést, mikor a múltban kell beszélni, és valami akkor jövőre vonatkozó dolgot mond, szóval hű hogy is hívják ezt xD

Amúgy nagyon egyszerű nyelv, szeretem!