Szeretnék vagy spanyolul, vagy dánul megtanulni itthon, de melyik nyelv könnyebb?

A német és az angol miatt a DÁN lenne "könnyebb".

De szerintem, minden nyelv nehéz... a választás tehát inkább arról szóljon, amelyet jobban szeretnéd, vagy/és amelyiket később jobban tudod használni.

Az, hogy németül és angolul tudsz, olyan sokat nem segít a skandináv nyelvekben, mint azt az ember gondolná. Míg ebben a kettőben a szórend áll mindenek fölött, a skandináv nyelvekben mindent ragoznak. Ez nem nehezíti meg annyira, csak gondoltam hozzáteszem, hogy nem annyira egyértelmű ez a dolog. Lexikai egyezések vannak, de sok minden el is tér köztük (főleg az angolhoz képest, amelynek jóformán semmi köze sincs a többi germán nyelvhez szókincs tekintetében).

Ami viszont tényleg nagyon nehéz a dánban, az a kiejtés. Nagyjából annyira bonyolult, mint a brit angolé. A spanyolhoz nem konyítok semmit se, annyit tudok, hogy engem a millió meg egy igeidő elriasztott, amikor gondolkoztam azon, hogy esetleg belekezdek.

A svédben van kismillió ragozás? :O Biztos? Az izlandiban tuti, hogy van.

Ha a kiejtéstől eltekintünk, a dán könnyebb, akár angol és német után, akár nem. Ahogy írtátok is, ugyanazt a ragot kapja az ige végig (kevés kivétel van). Kevés igeidő van a dánban, igeragozás alig, még az angolnál is egyszerűbb talán. A melléknévragozás talán kicsit bonyolultabb.

A spanyolban viszont nemhogy sok igeidő van + még kötőmód is, aminek a használata egy magyar számára eléggé furcsa, hanem még a sok igeidőhöz rengeteg igerag is társul, minden személyben általában más ragot kap az ige, és rendhagyó ragozású igék is vannak minden igeidőben. Az igeidők használata is kissé bonyolult, bár angol után nem érnének nagy meglepetések.

A dánnak a kiejtése húzós viszont. De ezzel együtt is a dán könnyebb szerintem. És általában a skandináv nyelvek (svéd, norvég, dán - az izlandi már más!) nem nehezek.