Volt mar ugy valaki, hogy nem akarja hallani az anyanyelvet, hanem inkabb a masodik nyelvet szeretne hasznalni, es ha talalkozott valaki magyarral kulfoldon, inkabb kerulte a tarsasagat, csak hogy ne hallja?

Ha azért mennék külföldre hogy gyakoroljam a nyelvet, lehet nem örülnék ha elsőre belefutnék egy ottani magyarba aki örömében csak ezen hajlandó beszélni. Ugyanebből az okból lehet hátrány magyar anyanyelvű társasággal menni.

De ha távoli idegenben magyarral találkoznék, valószínűleg szólnék hozzá hacsak nem valami annyira vállalhatatlan alak, hogy inkább jobb ha nem tudja hogy közös van bennünk. Ha csak simán bunkó akkor bevállalnám, lévén valamennyire felelősnek érezném magam érte, már csak az ország jóhíréért is. Ha ő a helyi istencsászár és nem tudok mit tenni ellene, lehet hogy elhallgatnám szégyenemben hogy magyar vagyok. Azt hiszem a távolságtól is függene. Pölö Bécsben nem számít k*cs*gségnek, ha egy másik magyart nem szólítasz meg, hiszen valószínűleg megyünk oda elegen. Minél messzebbre kerülsz az országtól annál inkább árulásnak tűnik ha hagyod hogy ne tudja.