Segítesz verset írni?

Este, ha nézed a végtelen égboltot,

Meglátsz majd rajta egy fényes csillagot,

A szerelmem táplálja vakító fényét,

Élteti a majdani viszontlátás reményét.

Könnyekben úszó fátyolos szememmel,

Egyre csak elhagyott hazámat keresem,

Hol szerelmem tovatűnő alakját,

még egyszer felidézhetem.

Megszólal a templom esti harangszava,

Szülőföldem harangját kelti életre a lelkemben,

Vágyakozva felnézek a csillagos égboltra,

S elküldöm haza reményvesztett üzenetem.

Kit egy életen át gyötör a honvágy,

Nem tud az még egyszer váltani hazát,

Elhagyni mindent, a szerelmét, otthonát,

apát és nagyapát, barátot, édesanyát.

Fogjunk össze, legyen köztünk szeretet és béke,

S az ifjúi sírok fölött lassan új világ kél életre,

Ahol honfitárs a szomszédnak nem ellensége.

Amerre a Nap jár, szűnjön meg minden viszály,

ne ismerjék gyermekeink azt a szót, hogy "terrorizál",

Építsük fel együtt a közös hazát, a boldogabb Európát!

Aknamezők, szögesdrótok, őrtornyok árnyékában

Határok nélküli Európáról álmodtunk,

A vasfüggöny-politika hazájában

Emberhez méltó életért SÓVÁROGTUNK.

Miért oly nyugtalan a lélek?

Miért dobog oly hevesen a szív?

Miért gyötörnek agyon az emlékek?