Mikor kell használni a ß-t (márha használják még) és mikor ss-t?

Először is, csak kisbetűs írásban. Volt valami scharfes s-mániásoknak egy próbálkozásuk, a Unicode-ba állítólag bekerült egy nagy ß betű (csak annyiban különbözik a kicsitől, hogy hosszabb a szára, nekem első ránézésre le sem esett a különbség), mert nem mindegy, hogy die Maße eines Models vagy die Masse eines Models (méretek ill. tömeg). Ez azonban nem jött össze, mert annyira kevés és annyira életszerűtlenek a példák, hogy nem érdemes ilyenen rágódni. Tehát csupa nagybetűs írásban mindig SS.

Másrészt, a két egymás követő, megegyező mássalhangzó a német nyelvben, magyarral ellentétben, nem nyújtást jelent, hanem a megelőző mássalhangzó rövidségét. Pl. Wasser [vasze*], Mutter [mute*] stb. (vö. Vater [fáte*], Weg [vég] stb.).

Eszerint a t - tt, f - ff, k - ck, z - tz stb. egyazon hangot jelölik, különbség csak a megelőző mássalhangzó (és ezáltal szótag) időtartamában jelentkezik. Kivétel az s - ss páros, ahol az s a [z] hangot jelöli, az ss pedig a [sz]-t. Ezért van szükség a scharfes s-re, amely szintén a [sz] hangot jelöli, plusz még a szótagot is megnyújtja.

Ebből következik, hogy a scharfes s-t hosszú szótagok után használjuk - ide tartoznak a diftongusok és a hosszan ejtett magánhangzók szótagjai. Minden egyéb esetben (tehát rövid szótagokban) az ss formula használatos.

Nyelvművelő rovatunk ezzel véget ért, a valóság pedig az, hogy a kutya nem fog megszólni, ha te következetesen ss-t írsz mindenhol. Csak nyelvvizsgán, érettségin néznek érte csúnyán.

Hogy hol használják, az egyébként megoszlik: az osztrákok megtartották, a svájciak teljesen eltörölték, Németországban pedig nincs egyértelmű helyesírás ss-ß téren, mindenki úgy ír, ahogy neki jó.

"Ha egy s-t írnál, akkor azt "z"-nek kellene ott ejteni, mint Käse[ke:zə], ha kettőt, akkor meg "s"-nek, mint a dessen[ˈdɛsən] szóban(de ha úgy írnánk, hogy desen, akkor [de:zn]-nek kellene ejteni)."

Én ezzel mind tisztában vagyok, ami szerintem kiderül, ha elolvasod a válaszomat. És nem egy "s"-ről vagy kettőről volt szó, hanem kettőről, vagy ß-ről. Mivel a ß-t elvileg mindenhol be lehet helyettesíteni, vagyis erről a szól a kérdés. Én azért írtam ezt a példát, mert szerintem nem.