Mindig kérdés, hogy mikor és melyik dialektusban, de alapvetően semmi köze a görög ph-nak a latin f-hez. Az ógörögben aspirált "p"-nek ejtették a "ph"-t, az csak a középgörög nyelvben lett "f" hang.
júl. 9. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 A kérdező kommentje:
Köszönöm.
júl. 9. 21:35
3/9 anonim válasza:
De mivel most már vagy 2000 éve megszoktuk, hogy a ph-t f-nek ejtjük, azért maradhatunk annál. Az ógörögben az R is aspirált volt, azt sem ejtjük már hozzá vagy 2000 éve, még a klasszika-filológia szakosok sem, csak megtanulják, hogy miért van az a kis bigyó a rho felett és átíráskor miért tesszük bele a h-t.
júl. 10. 10:39
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
A görögben az ókor végén válik a /pʰ/ bilabiális /ɸ/-fé, ami végül a középkorra labiodentális /f/-fé változik.
júl. 10. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 anonim válasza:
#4: ez tök érdekes, de honnan tudjuk? Hangfelvétel nincs, csak írasos emlékek... Nyelvészetet sose tanultam mélyebben, bár mindig érdekelt. Gondolom az látszik, hogy a ph helyett mikortól írtak f-et, de az ejtés, pláne ókori? Azt honnan szedik a nyelvészek?
A görög feliratok csupa nagybetűvel íródtak, még központozás sincs, nemhogy az aspirálás jelölése, az irodalom meg nem az eredeti kéziratban van még, hanem sok-sok száz év masolói munka nyomán.
júl. 10. 11:27
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 anonim válasza:
Az ógörög hangkieséses szóösszevonásokban elég világosan látszik:
De ebből csak az írás változása látszik. Hogy egy aspiráns h-val kezdődő utótag aspiránssá tette az előző mássalhangzót. Ez teljesen logikus. Ebből nem derül ki, hogy hogyan ejtették. Hogy az első példádban a phi inkább p(h) vagy inkább f volt-e a kiejtésben, az nem látszik. Gondolom volt egy pár száz év átmenet, ahogy fejlődött a nyelv és egyszerűsödött a kiejtés. Nem közlekedni akarok, tényleg érdekel. Irodalmat is ajanlhatsz, ha nem akarod itt kifejteni.
júl. 10. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 anonim válasza:
Dionüsziosz Thrax nyelvtanának 7. részében ír a hangokról, amiben a χ, θ, φ hangokat zárhangnak (ἄφωνον) minősíti, az f ezzel szemben réshang. Ezen kívül beszél arról, hogy π, τ, κ (pszilon) hangok zöngés (meszon) párjai a β, δ, γ, aspirált (daszü) párjai pedig a χ, θ, φ. Beszámol a fentebbi hozzászólásomban lévő jelenségről is.
Részletesebben kifejti az ógörög fonológiát W. Sidney Allen a Vox Graeca című könyvében.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!