Mi a véleményed a magyar nyelvről?

Szép nyelv,érdemes ismerni, mert kedvcsinálóként sok más nyelvhez nyújt fogózkodót, sőt akár egészen összetett nyelvek kicsinyített, light-os verziójának is tekinthető. Aki jól ismeri a magyart, és tudatosan reflektálni képes is rá, annak a számára nemcsak az uráli rokonság valik emészthetővé (finn, de a közelebbi obi-ugor rokonság is mint a manysi vay a távolabbi szamojéd rokonok mint a nyenyec), de egész messzi és legendásan bonyolult, amúgy nem rokon de tipológiailag és egyes vonásaiban analóg megoldásokat tartalmazó paleoszibériai nyelvek is, mint a csukcs-kamacsatkai vagy az eszkimó-aleut nyelvek.

Gyerekkoromban nyaralások tétlenebb időszakaiban apám török tárdalgási zsebkönyvét olvastam, voltak ilyen nyelvtani példák. jó volt. Az is egy nem-rokon, de tipológiailag analóg, ismerős szerkezeteket tartalmazó nyelv. Tulajdonképp sok szibériai kis törökkségi népre is ez vonatkozik, legtávolabbi példaképp épp a kínai csizma alatt nyögő ujgurokra. De távoli tipológiai hasonlóság létezik a tunguz nelvekkel is.

De ezentúl is sok érdekes, messzi természeti nép és vadnép, kisnép nyelve válik ismerőssebbé a magyar mintájára.

Magyaroszág nagyon elszigetőlődött mostanában, csak populista baromkodásra meg diktaturákhoz, kalandorokhoz való dörgölőzésre futotta újabban a külpolitikában, de igazából elvileg lehetnénk olyanok is mint a finnek, tudományos téren is híresek, meg mint valaha régebben voltunk is, a tudományban egy jó nevű, aktiv kutató szerepet betöltő állam, távoli kisnépek életének, nyelvének , kultúrájának kutatásában. Diószegi Vilmosnak, Hoppál Mihálynak, egyes egyéb Szibériai-kutató tudósainknak köszönhetően még ma is van egy jó hírünk elvileg.

Itt Európában a baszkokkal meg a dánokkal (utóbbiakkal a grönlandi eszkimó diaszpóra okán) kéne szorosabb kapcsoslatokat tartanunk, és persze szibériai rokonainkkal (ők amúgy is veszélyeztetve vannak a kőolajkitermelés, környezetpusztítás miatt), meg esetleg egy-két kaukázusi kis európai néppel (grúzok), ezekkel persze csak nagyon halvány és csak tipológiai esetleges hasonlóságok vannak, rokonság nincs.

Viszont ettől még a kérdés igenis érdekes: vajon az erősen szintetikus tipológiájú nyelveknek van-e valamiféle előnye árnyaltság terén az analitikusabb tipológiájú nyelvekhez képest?

Bár a válasz szűk értelemben valószínűleg ,,nem'' (tehát pl. elképzelehető, hogy az analikikusabb angol, kínai, sőt az egészen szélsőségesen analitikus lojban is tud annyira árnyalt lenni, mint a poliszintetikus nyelvek közt is végletesnek számító csukcs), ennek ellenére is a kérdés továbbra is érdekes marad. Sok természeti népnek van erősen poliszintetikus nyelve, poliszintetikus nyelvek közül pedig a közönség számára szinte csak természeti népek példái ismertek, és ez a dolog nem lehet teljesen véletlen.

Bár egy nemrég született kutatás statisztikai alapon vizsgálja a kérdést, és épp arra jutott, hogy nincs ilyen összefüggés. Mindenesetre a kérdésről való vita a mai napig is tart.

Két scifit érdemes megnézni a témában, mindkét scifit valós tudományos nyelvészeti kérdések (is) ihlették. Az egyik a Nell, a másik meg az Érkezés.

[link]

[link]

Az előzőhöz példának két magyar feldolgozás, amik szerintem a magyar szövegnek köszönhetően jobbak az eredetijüknél:

https://www.youtube.com/watch?v=VBfYgtjesNU

https://www.youtube.com/watch?v=pWnMozLS99w

A magyar nyelv különleges, fura, és színes.

Ugyan egy csomó más nép nyelve hatott a mienkre, mégis meg tudott maradni egy viszonylag egységes, magyar nyelvnek (pl. van egy rakat szláv eredetű szavunk, de ettől még a magyar nem lett szláv nyelv, nem tudunk nyelvtudás nélkül, automatikusan szót érteni egy szlovákkal, vagy egy horváttal). Viszonylag egységes, mert van néhány híresebb dialektusunk (palóc, szegedi), meg egy csomó tájszó, amiket csak adott településeken használnak, de annyira nem vagyunk széttagoltak, mint a németek, akiknél jóformán meg sem értik egymás szavát a különböző régiók lakói, vagy a szlovákok, akiknél politikai viták voltak arról, hogy melyik dialektus legyen a hivatalos nyelv.

A hangzás jellegzetes, és egy kicsit fura is, bár a legtöbb nyelv fura a maga módján. Néhány ismerősöm simán összetéveszti hangzás alapján a lengyelt az orosszal, de a magyart lehetetlen összetéveszteni az angollal, némettel, a szerbbel, vagy bármilyen ázsiai nyelvvel. Persze, egyes külföldiek kapásból az oroszhoz hasonlítják a magyar hangzását, de ők valószínűleg egy deka orosz szöveget nem hallottak még életükben, és Magyarországról is csak annyi fogalmuk van, hogy valahol Kelet-Európa környékén van. :-D

Magyartanulás külföldiként: ugyan gyakorlati haszna nem sok van, ha csak nem akar az adott külföldi itt letelepedni, viszont kihívásnak, agytornának kiváló. A szavak, és a nyelvtani dolgok mellett a kiejtésre, és a hangsúlyozásra sem árt figyelni... Ugye, nem mindegy, hogy "szárnyalás", vagy ugyanez egy ékezettel kevesebb verzióban. :-D

Engem nyelvek esetében a hangzás érdekel a legjobban. A kedvenc nyelvemet is azért kezdtem el tanulni, mert első hallásra azonnal beleszerettem a hangzásába.

A magyar esetében is ez érdekelne a legjobban, hogy milyennek hallanám, ha nem beszélném. Anyanyelvi magyarként a saját nyelvünket hallani a lehető leghétköznapibb dolog. Pont annyira semleges, "alap" számomra a magyar, mint a világnak az angol.

Viszont sokszor eszembe jut, hogy jó lenne egy órára elfelejteni a magyart, és úgy hallgatni magyar nyelvű dolgokat. Mintha egy teljesen új, idegen, számomra ismeretlen nyelv lenne. Akkor tudhatnám csak meg, hogy milyen igazából a hangzása.