Miért használnak a spanyolok annyi sok múltidőt?

Mi miért használunk tárgyas és tárgyatlan ragozást is, amikor elég lenne egyfajta is?

Mi miért használunk ikes és iktelen ragozást is, amikor elég lenne egyfajta is?

Mi miért használunk -ba és -ban ragot is, amikor elég lenne egyfajta is?

A válasz: mert ezekkel kifejezünk valamilyen plusz tartalmat.

Ugyanez igaz a spanyol "múlt" időkre is: azok is árnyalják a kijelentés jelentéstartalmát. Ők ezt igeidőkkel teszik, mi meg igekötőkkel vagy határozószókkal. Pl.:

Tegnap festettem a szobát – Ayer pintaba el cuarto. (folyamatban lévő cselekvésként tekint rá)

Tegnap kifestettem a szobát – Ayer pinté el cuarto. (komplett, lezárult cselekvésként tekint rá)

Ma kifestettem a szobát – Hoy he pintado el cuarto. (a cselekvés a még most is tartó időszakban ("ma") történt)

A magyarban is létezett a régmúlt, múlt, közelmúlt. A nyelv változásával kikopott.

Olvastam. Olvastam volt. Olvasám.

#3 meg:

Olvastam vala

Olvasám vala/volt

Olvastam legyen

Olvasni fogott

Olvasni fogott volna

Olvasni fogott vala

Olvasni foga

Olvasott lesz

Olvasand vala

...

A spanyol nyelv is latin alapú. Ott - ha jól számoltam anno, - 54 féle igeragozás volt/van. Sokkal pontosabban lehet meghatározni a tényeket/állapotokat így.

Nem véletlenül hosszú ideig a matamatika a német volt, és a teológia hivatalos nyelve ma is a latin. Sokkal tömörebb, pontosabb nyelvek, mint a többi európai társa. :)

A legegyszerűbbnek az orosz tűnik -l, -la, -lo, -li.

Mi magyarok sem a ragozással, hanem a segédszavakkal fejezzük ki a múltidő különböző fokait lásd:#3, #7.