Aki magyarországon megtanult anyanyelvi -vagy ahhoz közeli szinten angolul, hogyan csinálták?

Olyan nincs, max ha itt Magyarországon valami kibucban élt ahol csak angolokkal beszélt. Az élő nyelvet és kiejtést tankönyvőből / filmekkel nem lehet felszedni.

5 évet éltem angol nyelvterületen és az angoltanár barátnőm azt mondja, hogy sokkal jobb a kiejtésem és a szókincsem, mint a tanár ismerőseinek. Ezzel együtt a legegyszerűbb többszavas mondatból levágják az angolok/amerikaiak, hogy nem anyanyelvem.

Kb mint ahogy arról is azonnal megérzed, hogy tanulta a magyart aki egyébként nagyon jól beszéli.

"teljesen ráérez mindenre ha angolul kell beszélni és nehezen állapitható meg róla hogy nem anyanyelvi beszélő"

Ki által? Egy olyan által, aki saját maga nem angol anyanyelvű, és nem is valami jól tud angolul? Attól még nem biztos, hogy tényleg úgy van.

De nem is kell, hogy az legyen a cél, hogy nehéz legyen megállapítani, hogy nem az anyanyelved. Nem baj az, ha egyértelmű, hogy nem az. Miért kéne képmutatni? Az a lényeg, hogy képes legyél (persze minél hatékonyabban, annál jobb) kommunikálni. Ha ez megvan, nem kell azon görcsölni, hogy vajon milyen hamar jönnek rá, hogy nem az anyanyelved.

Még soha életemben nem hagytam el a Kárpát-medencét, és 92%-os C1-es nyelvvizsgám van, ami elképesztően könnyű volt 18 évesen, és évekkel korábban is megszerezhettem volna. Körülöttem senki nem beszél angolul, magyar barátaim sosem voltak, úgyhogy a szobámba zárva töltöttem az időt játékokkal (angol nyelven) és a youtube-bal (ahol szintén sosem néztem semmi magyar tartalmat), és kb. 14 éves korom óta a filmek eredeti hangját szeretem, mivel nevetségesnek tartom az össze nem illő arcokat a magyar hanggal, meg az egyértelmű tátogást (teljesen máshogy mozog a szája mint a hang ami kjön), eredeti nyelven lévő vicceket, utalásokat, megjegyzéseket, szóvicceket, amik értelmetlen hülyeségre jönnek ki a szinkronnal, stb.

Emellett előkészítős emelt angolos osztályba jártam, de őszintén szólva soha életemben nem tanultam az angolt olyan értelemben, hogy "akkor most leülök angolozni". Beleértve a C1-es vizsgát és emelt angol érettségit. A nyelvtan elméletéről most sincs fogalmam se (szó szerint 0, mint ahogy a magyar nyelvtanról se, lol), de a döntő többsége helyes, főleg ha van egy másodpercem gondolkozni. Gyűlölöm és undorítónak tartom a nyelvtan alapú nyelvoktatást, aminek feltehetően az egyetlen célja a nyelv megutáltatása a diákokkal.

Mivel (nem keresztény) vallási, filozófikus érdeklődésem van, ezért ilyen könyveket is angolul (beleértve angol fordításban) olvasok, és más nyelveket is az angolon keresztül tanulok. Habár az is igaz, hogy a magyar nyelvű könyveimet talán egy kézen meg tudnám számolni, és abba bele tartoznak azok a H. P. Lovecraft fordítások is, amiket sajnálom, hogy megvettem, mivel borzalmasak.

Majd akkor fogok bármiféle magyar nyelvű tartalommal foglalkozni, pl. könyvvel, filmmel, ha annak az eredeti nyelve is magyar.

27/F

"Beleértve a C1-es vizsgát és emelt angol érettségit"

Az emelt csak B2 szintű, úgyhogy semmit sem tesz hozzá a mondanivalódhoz, ha még azt is odateszed a C1 mellé.

"Gyűlölöm és undorítónak tartom a nyelvtan alapú nyelvoktatást"

Honnan tudod, ha sosem volt benne részed? (Hiszen ha lett volna, akkor nyilván lenne fogalmad a nyelvtanról.)

"Majd akkor fogok bármiféle magyar nyelvű tartalommal foglalkozni, pl. könyvvel, filmmel, ha annak az eredeti nyelve is magyar."

Ez úgy hangzik, mintha magyarul sose olvastál volna el egyetlen könyvet sem érettségizett (vagy még magasabb végzettséggel rendelkező) ember létedre - amire (ha így van) nincs miért büszkének lenned.

#5

Az emelt szintű angol érettségit nehezebbnek találtam, mint a C1-es vizsgát. Gondolkoztam, hogy megemlítsem-e, hogy nem ajánlom, mert pl. egyetemre való jelentkezésnél nem lehet egyszerre mindkettőt beszámítani extra pontként.

A nyelvtan alapú nyelvoktatásban van az emberek 99%-ának része, én magam éppen ezért nem foglalkoztam vele soha. A számítógépes játékok (elsősorban szövegdús, szerepjátékok), youtube, és külföldi barátokkal való beszélgetés (különösen politikai/filozófiai témákban) tökéletesen elég volt mindenhez. Őszintén mondom, hogy az angol nyelvtan elméletének az 1x1-ét sem tudom, és soha nem is volt rá szükségem, mert annyiszor hallottam a helyes formulációkat. A helytelen mondat egyszerűen nem hangzik jól a fülemnek, habár mint ahogy magyarul is, valami nagyon kétértelmű vagy ködös nyelvtani kérdéssel biztos túl lehet járni az eszemen. Különösen ha valami olyan formuláció, ahogy mostanában senki nem beszél.

A csecsemők pontosan a hozzám hasonló módon tanulják meg az anyanyelvüket, nincs ennél hatásosabb és energiatakarékosabb módszer, sőt, talán gyorsabb sem, kivéve talán a vért izzadó magolós dolgokat (amiket én személy szerint ugyanolyan rövid idő alatt el is felejtenék). Csak nem tudom azt miért tenné bárki...

Magyarul olvastam pár könyvet, többnyire regényeket lefordítva. Például a Vaják regénysorozatot kifejezetten magyarul szerettem olvasni, mivel az egész hangulat és atmoszféra ott középkori kelet-európai, és a játékokban is ez jön át. A nyugat-európai, angol elemek egyáltalán nem valók oda.

De az igaz, hogy talán két kézen meg tudnám számolni a magyar nyelven olvasott könyveket (iskolai tankönyveket nem számolva). Ezzel kapcsolatban semmi szégyenérzetem nincsen, és ez elsősorban azért van, mert semmit nem találtam még magyarul, amit szívesen olvasnék, illetve azért, mert általában nem szórakoztató irodalmat olvasok. Jelenleg pl. Diogenes Laertius-tól a "Lives of Eminent Philosophers" megy, angolul, aztán pedig szeretnék betekintést nyerni hogy pontosan miről is szólt a *tradícionális* asztrológia, amihez szintén két angol nyelvű könyvet választottam.

Feltételezem írtak olyanokat, amik engem is érdekelnének, de azok, amikről tudomásom van, sosem eredeti gondolatok hanem derivatívak valami másból (ami elérhető angolul és jobb úgy olvasni, mert sokszor nagyon nyakatekert dolgok és/vagy költői átfogalmazások jönnek ki komplexebb mondatok fordításánál, pl. szenvedős szerkezet, stb.). Ha pedig mégis van valami eredeti gondolat amivel még nem találkoztam, akkor szívesen veszem a javaslatokat.

Nem tudom mi a "gáz" a kötelezők kihagyásán, de feltételezem nő vagy, és ezért nagyon érzékeny a közösség általi elfogadásra, úgyhogy értem, hogy miért nem szeretsz kimaradni olyan dolgokból, amit "mindenkinek illik" csinálni, hogy "jó fijúnak" tartsa őket a társaság.

Engem viszont a közösségi elfogadás nem csak, hogy nem érdekel, de egyenesen ellene vagyok. Igy aztán a kötelezők, kötelező mivoltukból kifolyólag, igencsak mély és alantas helyezést érnek el nálam.

>"Olyat meg életemben nem hallottam, hogy "formuláció""

Pedig a legtöbb "kötelezőt" író szerző mondjuk a 18-19. századi magyarjával így beszélt, sőt, még "ilyenebbül", sokkal több német és latin szóval, és azok között mindenféle átmenettel. Feltételezem hasonló okokból, mint én; nem jut eszükbe a magyar megfelelő, ezért az angolt/németet latinosítják. Olvass pl. néhány 1848 környékén írt magyar levelet, ha szerinted sok idegen szót használok. Érdemes lehet észben tartani, hogy a '48-as királyárulóknál az is jelentős, hogy már nem németül vagy latinul írnak, mint általában vagy korábban, hanem újdonság, hogy egyáltalán magyarul megszólalnak. :)

Ugyanitt szeretnék emlékeztetni mindenkit hogy Magyarországon 1848 óta hivatalos nyelv a magyar (és érződik). Ezt köszönhetjük például Istvánnak, aki a kereszténység felvételével a magyar vallás és valódi nemesség mellett a magyar nyelv sírját is megásta és azt elsorvasztotta a latin és német javára.

"derivatívak"

Már megint hogy fogalmazol...

"sokszor nagyon nyakatekert dolgok és/vagy költői átfogalmazások jönnek ki komplexebb mondatok fordításánál"

Nem fordításokról beszélek, hanem az adott szakterület magyar anyanyelvű, magyarul író szakembereinek írásairól.

"Nem tudom mi a "gáz" a kötelezők kihagyásán, de feltételezem nő vagy, és ezért nagyon érzékeny a közösség általi elfogadásra, úgyhogy értem, hogy miért nem szeretsz kimaradni olyan dolgokból, amit "mindenkinek illik" csinálni, hogy "jó fijúnak" tartsa őket a társaság."

Ha ez lenne a helyzet, nem hagytam volna ki azt a sok kötelezőt, amit - nő létemre, bölcsészkaron végezve - kihagytam. ;-)

"a kötelezők, kötelező mivoltukból kifolyólag, igencsak mély és alantas helyezést érnek el nálam"

Ismerem az érzést. Nálam 17 éves koromban kulminált. :)

"Olyat meg életemben nem hallottam, hogy "formuláció""

Pedig a legtöbb "kötelezőt" író szerző mondjuk a 18-19. századi magyarjával így beszélt"

Mondom, hogy sok kötelezőt kihagytam én is, lehet, hogy ezért nem hallottam még sose. :)

"így beszélt, sőt, még "ilyenebbül""

Azt én úgy használom, hogy "még ígyebbül". :D

>"Már megint hogy fogalmazol..."

Muszáj megkérdeznem, hogy vajon magyar szakon végeztél-e, mert úgy érzem ez a mondat, talán a magyar tanáromra emlékeztetve, afféle anyai és szívből jövő. :D

>"Nem fordításokról beszélek, hanem az adott szakterület magyar anyanyelvű, magyarul író szakembereinek írásairól."

Ők mindig le vannak maradva kb. egy fél évszázaddal. Például a dietetikában, vagy az indiai vallásokkal kapcsolatban. Alapvetően nem kedvelem az akadémikusokat, kiráz tőlük a hideg minden szinten, mind intellektuálisan, mind emberként. A legkomolyabb és filozófiailag legmélyrehatóbb magyar gondolkodóik (itt konkrétan olyanról beszélek, akit én is elismerek) is elvétik a legalapvetőbb félreértéseket -- talán mert más magyarokat olvasnak? Vagy talán az akadémikus elbizakodottságuk és elfogultságukból kifolyólag? --, amiket a helyi indiaiak, vagy a szentírásaik, de leginkább azok a helyiek, akik a vallásukban tanultak, könnyedén megcáfolnak ezer bizonyítékkal. A 19-20. századi orientalizmus egy politikai kabaré. Ez a legtöbb szakirodalmi témában így van, legalábbis azok közül, amik engem érdekelnek. Mondjuk ez angolul is így van, de ott legalább nagyobb esélye van a helyieknek a javításra és a fordítások megértésére. Mindenesetre, mindig elsőszámú forrásokból szeretek tanulni, és senkinek a véleményét nem hiszem el teljesen, míg azokat a forrásokat nem olvastam magam is, mert elképesztő hülyeségekkel képesek előhozakodni.

>"Ha ez lenne a helyzet, nem hagytam volna ki azt a sok kötelezőt, amit - nő létemre, bölcsészkaron végezve - kihagytam. ;-)"

Tekintettel arra, hogy ezt említed, nem mondható, hogy azon kötelezők kihagyása nem hagyott benned mély nyomot. :)

>"Ismerem az érzést. Nálam 17 éves koromban kulminált. :)"

Feltételezem akkor egy igazi, örökkévalóságot felkaroló, mély disszidencia az utóbbi évezredekkel kapcsolatban még nem alakult ki. :)

>"Mondom, hogy sok kötelezőt kihagytam én is, lehet, hogy ezért nem hallottam még sose. :)"

Széchenyi volt az utolsó magyar, akitől még nekem is jónak és szépnek tűnt a magyar, habár egy kicsit körülményes (és most, hogy újra olvasom, talán kicsit túl modern is, nem egészen erre emlékeztem. :D Habár lehet máshol szebben fogalmaz). Például:

[link]