Ha választhatnál egy nyelvet az angol helyére amolyan világnyelv szerűvé, mi lenne az?

Egyszerűsített nyelvtanú, rendhagyó alakoktól megtisztított, nagyobb világnyelvekből átvett szavakkal bővített szókincsű, globális angol.

A tendencia szerintem amúgy is az, hogy ez lesz.

"rendhagyó alakoktól megtisztított"

Akkor nem sok marad belőle... pl. az első 20 szám is kiesik.

Ami ma piacképes, és erősen:

Angol felsőfok-Koreai-Kinai-Japán középszintnél feljebb mondanám a felsőfokot, de az már tényleg csoda számba megy.

Ehhez IT-és tiéd a világ.

2.: Nyilván nem a szavakat, hanem a rendhagyó formáit értettem.

Ha már számok, pld a 3 lehetne következetesen "thir", ahelyett hogy "three". Így a "thirty" már szabályos, a sorszámnév is könnyen megoldható hogy alig változzon: "thirth"

De pld az igék három alakja is ugyanúgy nézne ki egymáshoz képest.

Globális szinten valami Lojban-féle nyelv, egyébként pedig az ösközösségi társadalom ősi bábele új posztmodern nemzetállam-utáni formában, rengeteg kis nyelvvel, a helyi közösségek valamiféle intelligens hálózatba való kapcsolódásával.

A listához: igen, revitalizálásra kerülne a latin is, de mellette a mai eltűnőfélben levő vadnépek nyelvei is, mint pl. a ma Szibériában, Amerikában, Délkelet-Ázsiában és szerte a világon épp a nagy kortárs kihalási hullám által nap mint nap elsodródó kisnyelvek, ejak, szelknam, jamana, szibériai eszkimó (utóbbi számunkra is érdekes egy véletlen tipológiai hasonlatosság miatt).

Íme egy adás a jövő híradójából:

https://www.youtube.com/watch?v=ZCF3FuQTwz0

de ez csak viccnek jó, pontosabban, ez csak a parányi szelete a jövőnek. A jövőnek nemcsak a revitalizált latin a része hanem a legparányibb mai vadnépek is. sajnos ezekből csak egy nagyobbat tudok mutatni virágzó példaként.

https://www.youtube.com/watch?v=_tOdOuHWnt0

de a kihalófélben lévő rokonaik nyelvi bonyolultságáról - és értékességéről - némi mutatót ad az alábbi:

[link]

Aminek meg mindenáron globálisnak kell lennie, az ma még elképzelhetetlen, de valami ezeknek az alábbiaknak a valamiféle még magaabb foku szintézise lesz:

[link]

[link]

[link]

7.: A Lojban, Volapük érdekes kísérletek voltak, de nem lettek alkalmasak globálissá válni. Nem volt annyi közel anyanyelvi beszélője, hogy elég széles tömegeknek érdekes legyen. Az eszperantó kvázi szerencséje, hogy "jó helyen, jó időben" született, az antifasizmus egyik eszköze lett, előszeretettel használták a semleges országok például a második világháborús hadifoglyokkal való kommunikációra, aztán eléggé felkapta a kommunizmus szele, akkor kezdett erősödni amikor minden kommunista vezető (de főleg Sztálin) összes beszédét lefordították. Az eszperantistáknak jól jött a nyelvük terjesztésére, de természetes hogy a kommunista ideológia terjesztését is szolgálta, így kb a kommunizmussal együtt mehetett a süllyesztőbe a rendszerváltás után. A tősgyökeres eszperantisták persze sokan továbbra is nagy orosz- meg kínai-barátok maradtak, és általános hozzáállásuk maradt, hogy főleg az angolt, mint imperialista nyugati nyelvet akarják leváltani. Fő gondolatuk, hogy az angol az erőszakos gyarmatosítás révén terjedt el, rákényszerítették az elnyomottakra, és tulajdonképpen "elbitorolta az eszperantó méltó helyét" mint semleges világnyelv. A fentiekből következik, hogy az ideológiákkal fertőzött, eszperantó sem volt soha semleges, de ez már "valamiért" az eszperantistákat nem annyira zavarja. Plusz rosszul is öregedett: megmaradt a 19. század társadalomnyelvészeti szintjén, ellenáll a nyelvi reformoknak, kiveti magából az eretnek nyelvhasználókat, (lásd Ido nyelv születése,) és nehézkes a fejlődésben. Annyit ért el, hogy most már a 2000 beszélt nyelv helyett 2001 beszélt nyelv van a világban, nettó csak rontott a helyzeten. :)

Az aktívan használt, korszerű tudományokban, politikában, stb folyamatosan fejlődő, ebben az értelemben is élő nyelvek lehetnek versenyképesek. (Például az angol gyarmatosító múltja ellenére nem maradt meg a 19. századi szinten, túllépett, és a mai korszerű formája nem tükrözi azt a nyelvállapotot.)

Ma, ha szinte bárhol a világon, ahol nem beszéljük a helyi nyelvet, szinte magától értetődő, hogy angolul próbálunk először kommunikálni, esetleg megkérdezni, hogy még milyen nyelven értenek.

Kösöznöm szépen!

Igazából számomra a nyelvi vetület az csak laza vetülete a társadalmi vetületnek. Nincs gondom az angollal mint imerialista nyelvvel, a fő gondjaimról nem tehet az angol.

Jelenleg úgy néz ki, hogy a világ százszor többet fog költeni világjárványok, illetve elsivatagosodás hatásainak következményeire, mint amire egy combos világméretű szegénységfelszámolás kerülne (a harmadik világ nyomorának igazán hatékony megfogása egyben a őserdőirtások és szűzföldfeltörések leállítását is magával hozná, ez meg megszüntetné a fő zoonózis-betörési veszélyt, ami lényegében a világjárványok hatékony kontrolljával lenne egyenértékű).

Kicsin hazánk területére korlátozva, ugyanez a rövidlátás figyelhető meg. A régi, NDK-s és Kádár-kori lakótelepépítéseken, szovjet házgyár-technológia átvételén felnövekedett ember számára riasztó lehetett a rendszerváltás utáni laza martalékul dobálása a leszakadó rétegnek a hajléktalamság és mélynyomor irányába. A rendszerváltáskor talán ez kommunista kárgoásnak hathatott, de mára nagyjából lehet látni, hogy a csalódott, közönyössé vált tömegek szülhették meg valószínűleg a 2010-től újrainduló state capture-t, sőt igazából a fő tragéédia még korábban bekövetkezett, valószínűleg már a társadalom végleges kettészakadásának idején a kora 90-es években. Azt nem is kell említeni, hogy ennek végső következménye, vagyis a jelenelegi kettészakadt, polarizált, közönyössé vált, a state capture és a NER veszélyeit észre sem vevő társadalmi közeg milyen kockázatokat jelent a jövő számára.

Ami a kérdés nyelvi részét illeti: nyilvánvalóan a mélynyomor nem maradhat, meg kell végre szüntetni, főleg globális, a harmadik világ szinpadain, hiszen ez ma már nemcsak humán- hanem klima- és járványkérdés is. Kérdés viszont, hogy mi váltja le a ,,klassszikus'' neoliberaizmust, ehhez a kérdéshez nem is értek, elvileg el lehet képzelni libertáriusabb és kommunisztikusabb paradigmákat, irányzatokat is, de akár olyanokat is, amelyekről ma még nem is tudunk.

Nyelvi sikon viszont szerintem eléggé arra tippelnék, hogy a kis nyelvek és egyáltalában véve a nyelvi változékonyság valószinűleg nagyobb szerephez fog jutni, mint ma, és a nyelveket nem ,,piaci hasznosságuk'' szerint fogják nézni, hanem az emberiség az ,,önértékük'' alapján is törekedni fog a kicsiny nyevlek megőrzésére. És ezt a váltást nem a nemzetállamok újraéledése fogja elhozni, hanem épp fordítva: maga a nemzetállam is feloldódik a még kisebb nyelvek megóvásában.