Mi a neve annak tevékenységnek amikor egy könyv tartalmát szakmailag ellenőrzik?

Lektor nem csak könyvkiadásban van, de maradjunk csak ennél. A lektor a kézirat milyenségét ítéli meg, és tesz javaslatokat a jobbá tételére.

Lehet ez persze nyelvi is, például fordítások esetében (ha szükséges).

Véleményezi a művet sok szempontból. A munka elején akár arra is tehet javaslatot, hogy ne kerüljön kiadásra, mert olyan sok hiba van benne, vagy olyan mértékben érdektelen, hogy nem lesz eladható.

Nyelvhelyességi szempontokat is vizsgál, illetve szakmai javításokat is végez.

Utóbbit elsősorban a témában jártas ember végzi, aki el tudja végezni a lektori munkát. Pl. nálunk sok haditechnikai szöveg fordul elő, és még magasan képzett szakemberek, szakírók, hadmérnökök is tudnak marhaságot írni. Pl. bambát írnak gránát helyett. Ezt észre kell venni, és javítani.

Szóval fordításokkal is foglalkozhat, de messze nem csak azzal.

És nem csak könyvkiadásban működik lektor, hanem színházban, televízióknál stb. is.

A korrektor munkája a szövegghibák lyavítáas. Elütések, betűcserék, hibás elválasztások, fattyúsorok megszüntetése. És egy lelkiismeretes korrektor akár a lektoréhoz hasonló dolgokat is megtesz. Pl. nálunk aki van, észreveszi, hogy a szövegrész ellentmond azzal, amit hatvan oldallal korábban olvasott.

Az elválasztásról: nem csak a nyelvtanilag helytelen elválasztásokat javítja, de van amit nem illik. Pl. kályhacső nyelvtanilag helyes, de könyvben nem illik: kály/hacső. Meg névelő nem maradhat sor végén.

A kétféle munka nagyon eltérő, de éles határ nincs.

A kiadónak dolgozó lektor a kézirattal foglalkozik. Ha abban talál nyelvtani hibákat korrigálja, de nem arra fókuszál. A tördelt oldalakt általában nem látja. A korrektor már javított kéziratot kap, és három korrektúraforduló a szokásos. Egyszer amikor a kéziratot javítja, egyszer, amikor a már tördeltet (közben a szerző is kap egy példányt, ő is kérhet javításokat), és egy forduló van, aminek eredménye már a végleges szöveg.

És mint írtam, időnként „lektorkodik is”.

Olvasószerkesztő: Általában egy tapasztalt szerkesztő, aki eldönti, hogy kiadható-e a könyv, vagy még visszaküldi a kéziratot az írónak. Gyakorlatilag ő a könyvek elsődleges minőségügyi ellenőre. Ha úgy gondolja, hogy ez a kézirat nem érett meg a kiadásra, akkor abból még nem lesz könyv.

Szerkesztő: Ő az, aki rámutat a mondatszerkesztési problémákra, illetve ha kell javítja azokat. A kézirat így elkezd könyv szerkezetet felvenni, olvasmányosabb, érthetőbb lesz, hiszen írás közben nem lehet mindenre ügyelni. Néha becsúszik egy érthetetlen körmondat, egy-egy csak az író által értett szófordulat, magyarázat nélküli összefüggés. Van amit kihúz, mert nagyon részletes és már-már érthetetlen, van amihez hozzátesz, mert kevés a közzétett információ.

Korrektor: Ügyel a nyelvtani és stilisztikai szabályok betartására, javítja a hibákat, esetleg ellenőrzi a lábjegyzetek, források helyes feltüntetését.

Már három szakember keze között átment a kézirat és még semmiféle formát nem öltött még mindig, csak egy word fájl van a kezedben, viszont ebből már tényleg könyv lesz. Nem kötelező mind a három szakember, de ha tényleg minőségi munkát szeretnél kiadni a kezeid közül, nem hagyod ki egyiket sem.