Mit jelent az Ókor folyóirat "mottója": Non extincta lues ?

Olyasmit jelent, hogy "nem kihalt, nem eltűnt csapás."

Ez úgy értendő, hogy nem egy korszak problémája, hanem a történelem folyamán többször is gondot okozott. Például a pestis nem csak az ókori Rómában pusztított, hanem a Rákóczi-szabadságharcban is, közel hét-nyolcszáz év távlatban.

A folyóirat és az idézet történetét, mottóját nem tudom, de találtam egy nyomot.

Marcus Manilius ókori római költő könyve: ,,Astronomicon'' (néha többes számban hivatkoznak rá: ,,Astronomica''). Ennek az ötödik részében (,,Ötödik könyv'') ahogy olvasom a német fordításban, csillagképek leírása szerepel, most nagyon hevenyészve magyarul (biztos lesz hiba, de most az alap szövegösszefüggést akarom nagy vonalakban megmutatni):

- - - - -

Mikor a Cassiopeia [csillagkép] jobbról fölkel, midőn kétszer tíz fog a vízi ifjúból megjelent [máármint a Vízöntőből],

akkor ötvösöket teremt, akik ezerféle figurával mesterművet alkotnak: az emberi bőrnek, a műtermékek anyagainak dágakövek ragyogását adják.

Ettől fénylenek a szent templomok áldozati ajándékai olyan napsugarakkal-vetélkedő aranyfényben, és drágakő-izzással.

Ettől hatnak Pompeii emlékhelyei , és a Mithridatesz alakját viselő diadalszobrok a régi dicsőségükben,

amelyet nem olthatott ki a szornyű katasztrófa sem: újra meg újra újultan lángfényességgel ragyognak.

- - - -

No hát ebből az a rész hogy ,,amelyet nem olthatott ki a szornyű katasztrófa sem'', az van úgy az eredeti latin szövegben, hogy

,,non exstincta lue''

teljesebben a teljes mondat:

,,non exstincta lue, semperque recentia flammis...''

vagyis

,,nem kioltva a csapás által, és mindig [egyre mindig] újként [újultan] lángokkal...''

Megadom a forrást:

[link]

Az 515-ös sorban van az idézet mondat, szóval az oldal alján, és ha még lejjebb gurgatsz a következő oldalra, ott a német fordítás is.

A tömörség kedvéért meg is adom itt a latin, majd a német kivonatot is:

- L - A - T - I - N -

At, cum Cassiope bis denis partibus actis

aequorei iuvenis dextra de parte resurgit, 505

artifices auri faciet, qui mille figuris

vertere opus possint carnique acquirere dotem

materiae et lapidum vivos miscere colores.

Hinc Pompeia manent veteris monumenta triumphi

et Mithridateos vultus induta tropaea, 510

non exstincta lue semperque recentia flammis. 515

Hinc lenocinium formae cultusque repertus

corporis atque auro quaesita est gratia frontis

perque caput ducti lapides per colla manusque

et pedibus niveis fulserunt aurea vincla.

quid potius matrona velit tractare creatos 520

quam factum revocare suos quod possit ad usus?

- N - É - M - E - T -

Aber wenn sich Cassiopeia von der rechten Seite her erhebt

wenn zweimal zehn Grade des meerhaften Jünglings durchlaufen sind,

wird sie Goldschmied erzeugen, die mit tausenderlei Gestalten

ein Werkstück wenden und der Haut eine Mitgift gewinnen

und dem Material lebendige Farben von Edelsteinen beimischen können.

Daher glänzen erhabene Weihgeschenke in geweihten Tempel,n,

goldene Lichtstrahlen, die mit Phoebus' Strahlen wetteifern,

und Feuerschein von Edelsteine, die mit schweifendem Glitzern strahlen.

Daher rühren die pompejanischen Gedenkstätten des einstigen Triumphes

und die Siegesmale, die die Gestalt des Mithridates angenommen haben,

nicht ausgelöscht durch die Feuersbrunst und immer wieder neu mit den Flammen erstrahlend.

Daher wurden der kupplerische Reiz der schönen Form und die Pflege des Körpers

erfunden, und mit Gold wurde die Anmut des Antlitzes gesucht,

und durch das Haupthaar, über den hals und die Arme wurden Edelsteine geführt,

und an den schneeweißen Füßen erstrahlte goldenes netzwerk.

Daher rühren die pompeianischen Gedenkstätten des einstigen Triumphes

ud die Siegesmale, die die Gestalt des Mithridates angenommen haben,

nicht ausgelöscht durch die Feuerbrunst und immer wieder neu mit den Flammen erstrahlend.

Daher wurden der kupplerische Reiz der sch0nen Form und die Pfelge des Körpers

erfunden, und mot Gold wurde die Anmut des Antlithes gesucht,

und durch das Haupthaar, über den Hals und die Arme wurden Edelsteine geführt

....

Szóval valami olyasmi lehet hogy a kültő épp leírja a csillagképek szituációját, hogy a Vízöntőből húsz foknyi látszik már, és mellette jobbrol felkél a Cassiopeia,

aztán meg valamiért valami ragyogásról van szó a versben, amit a költő ilyen módon ír le, hogy aranymívesek által teremtett ragyogás, meg hogy Pompeii romjai is eredeti dicsőségükben hatnak, amit nem tudott kioltani a katasztrófa sem, és még mindig eredeti fényükben ragyognak.

Úgy tűnik viszont, hogy előbb részben tévedtem, mert az Általad idézett szöveg sokkal pontosabban, szóval ragozási eltérés nélkül fordul elő egy msik, de részben hasonló szövegben:

[link]

Et quod erat regnum pelagus fuit: una malorun

non exstincta lues, semperque recentia flammis,

Valami értelmezést is leír a könyv, de az értelmező szöveg is latinul van, ezt nem sikerült még kihámoznom. Mindenesetre nekem ez a szöveg egész borúlátónak tűnik, de nyilvánvalóan van valami köze az előbb írt derűs szövegekhez.

[link]

Ez a nagyobb szövegkörnyezete az Általad idézett szövegnek, de még ne sikerült igy sem megfejtenem.

Nagyon szívesen.

Azt hiszem, közben kicsit jobban összeállt a a kép bennem.

Az Ókor folyóirat közölt egy cikket ,,Non extincta lues'' címmel (,,s'' nélkül az ,,x'' után):

[link]

A cikk valóban az ókori járványokkal foglalkozik.

Az Ókor folyóirat mottóját nem találtam meg, csak a fenti cikket.

Viszont ettől a témtól függetlenül, valóban létezik egy ,,non exstincta lues'' szövegidézet is (,,s'' az ,,x'' után), egy Marcus Manilius nevű ókori római költőtől. Az ő műve viszont sajnos csak részben sérült formában maradt fenn, ezért többnyire ilyen XVI. századi meg még későbbi latintudósok átdolgozásából ismerjük (Joseph Justus Scaliger 1579 és 1600, Richard Bentley 1739, aztán a Loeb-kiadás a XX. sz. elejéről Alfred Edward Housmantól, aztán egész a közelmúltban is George P. Goold-tól).

És pont az a sor, ahol ez a bizonyos ,,non exstincta...'' szerepel, elég sérült, nem is lehet egyértelműen tudni, pontosan mit írt eredetileg e költő, ezért az előbb említett egyes felddolgozó tudósok különbözőképpen próbálták helyreállítani. Ezek a helyreállítási változatok, értelmezések nemcsak egy-két szóban különöböznek, eléggé különböző értelmű változatok is vannak. Az eredetit sajnos nem ismerjük, csak amennyire a sérült részt helyre lehet állítani.

Az egyik változat egészen vidám és optimista (mottónak mondjuk pont ez jó lenne), szóval azt mondja, hogy valami ragyogás újra áthatja Pompeii romjait a régi dicsőséggel, amit nem olthatott ki az elemi csapás sem, és ma is eredeti fényében hat.

,, ... non exstincta lue semperque recentia flammis ...''

A másik változat meg ezzel szemben tök pesszimista, ilyeneket ír hogy:

és ami ország volt, tengerré vált, bajok soha ki nem oltott tűzözöne, újult és újult lángokkal

,,Et quod erat regnum pelagus fuit: una malorun

non exstincta lues, semperque recentia flammis,''

Szóval még egy tök optimista, meg egy tök borúlátó értelmezés is van ezzel a sérült részben kapcsolatban. Aztán vannak még értelmezésváltozatok ezeken kívül is, például a Loeb-változatból meg még a ,,vész'' (lues) szó is kimarad, ott helyette ,,nap'' (mint idő) szerepel

,,nem kioltva az idő múlásával, ma is tündöklik''

vagyis

,,... non exstincta die semperque recentia flammis ...''

[link]