Milyen a magyar akcentus? Például az Angolban?

Az átlag magyar nem tesz különbséget

- a következő szavak elején szereplő hangok között: west=vest, think=sink, then=den

- a következő szópárok magánhangzói között: bad=bed, heat=hit, not=nut, law=low, look=Luke

A magyarban használt gy, ty, ny hangokat használja az angolban is (jútyúb, gyureksz, nyú), holott az angolok ki sem tudják ejteni ezen hangjainkat.

A magyarban használt R hangot ejti az angolban is.

A kettőshangzókat magánhangzóval helyettesíti (pl. late [léjt] helyett [lét]).

Nem ismeri a kétfajta L hangot az angolban.

Nem ismeri a hehezetes P/T/K hangokat.

Nem ismeri az angol mondatok hanglejtését.

Nem ismeri a szóhangsúly fogalmát, ezért minden angol szót – magyar mintára – az első szótagján hangsúlyoz.

Nem tudja, hogy képzők hatására a szóhangsúly gyakran eltolódik, ami viszont hatással van a magánhangzók kiejtésére is, pl:

geography [dzsi 'ágröfi]

geographic [dzsiö 'græfik]

"csak bizonyos betűknek meg hangoknak van más hangzása mint az angolban"

Hát, a magyar és az angol magánhangzók között nem találunk közöset, legfeljebb a happy végén lévő I, de az sem minden angol nyelvváltozatban hangzik úgy, mint a magyar I.

Ha a fentiek mindegyikét kiküszöböli az illető, akkor már nincs annyira ordító és tipikus magyar akcentusa, de azért még bőven marad csiszolnivaló.

Két dologban rejlik az akcentus:

1. Az angolban vannak olyan hangok, amelyek a magyar nyelvben nem léteznek

2. Az angolban sok esetben máshol van a hangsúly, más a nyelv "dallama"

Pl. az angolok úgy ejtik az /r/ hangot, hogy a nyelvük nem éri a szájpadlásukat, ez az ún. retroflex r.

Vagy említhetném pl. azt a hangot, amit az angolban "th"-val jelölnek. Ez sem létezik a magyar nyelvben, általában /f/ vagy /sz/ hangot ejtenek helyette. Ennek van egy zöngés formája is, azt pedig a magyat akcentus általában /d/-nek ejti.

Tipikus hiba pl. az, amikor a "w"-vel jelölt hangot /v/-nek olvassák, holott ez nem /v/. Valójában egy bilabiális (két ajakkal képzett) zöngés spiránsról (réshangról) van szó. Ez sem létezik a magyar nyelvben, de egyébként az ómagyar nyelvben még létezett.

Lehetne még folytatni a sort a dark L-lel, a flap T-vel, a glottális zárhanggal, a /tr/ betűkapcsolattal, stb.

Ha gondolod, ennél bővebben is szívesen kifejtem.

A francia szerintem nehezebben érthető, mert az is sok hangot használ, de egyáltalán nem szabályosan. Továbbá az angol szókincs nagy része francia eredetű, tehát a franciák hajlamosak a saját kiejtésükön mondani az ismerős szavakat (egyszer volt velem is ilyen, amikor ausztrálokkal beszélgettem, kontraproduktívot mondtam "kántö'pradák'tiv" helyett, mert magyarul így mondjuk ezt a latin eredetű szót).

Ugyanakkor a franciák nagy része direkt meg sem próbál normálisan angolul beszélni a büszkeségük (vagy arrogancia) miatt.

Ezek miatt szerintem a leegyszerűsített magyar kiejtést könnyebb megérteni. Szerintem az oroszt is könnyű. De például ott a finn, ami ugyanúgy hangsúlyoz, mint a magyar és még kevesebb hangot használ, azt szerintem mégkönnyebb érteni. Ezzel szemben egy anyanyelvi angol skótot nem könnyű, még más angolnyelvűeknek sem. Tehát az, hogy milyen könnyű megérteni egy akcentust, nem feltétlen attól függ, hogy az mennyire áll közel az eredetihez.

Azt pedig nem lehet megmondani így, hogy menyire "idegesítő" egy akcentus, mert mindenkinek más idegesítő. Szerintem a magyar akcentus idegesítő, de valószínűleg csak azért, mert belőlünk próbálták ezt kiölni az iskolában (megjegyzem nálam is sikertelenül), de anyanyelviektől még nem hallottam, hogy idegesítő lenne, olyat már igen, hogy aranyos.

Nem fogják "kiölni" az iskolában, ugyanis ennek biológiai okai vannak.

Az ember 9-11 éves koráig tud elsajátítani egy idegen nyelvet akcentus nélkül, utána bezáródik az az ablak az agyban, később lesz akcentusa.

Ahogy egy angolnak is lesz akcentusa, ha franciául beszél, stb.

És azért van az akcentus, mert mások a hangok a nyelvekben, másképp képezzük őket, s ennek a képessége elveszik 9-11 éves kor után, tehát nem tudja az ember az idegen nyelv bizonyos hangjait megfelelően képezni. Azokat, amelyek nincsenek az ő anyanyelvében.