A szanszkrit és a cigány nyelv rokon nyelvek?

Semmi közük.

"Az ókori Indiában beszélték, ma a hindu vallás szent nyelveként használják. Szerepe hasonló az ázsiai kultúrában, mint a latinnak az európai keresztény kultúrában. A szanszkrit az ősi írások révén változatlanul megmaradt holt nyelv, ami azt jelenti, hogy már nem használják a mindennapi életben, mivel az élő nyelv sokat változott az évezredek során. Az ősi tanításokból, bölcsességekből sok nép vett át és örökölt tudást, alapelveket, közmondásokat, szólásokat. Ez magyarázza a mai európai és ázsiai nyelvek közötti hasonlóságok jó részét is.

A szanszkrit nyelvű népekkel való érintkezésünk valamivel a dravida kor után volt. A dravida nyelvű népeket a szanszkrit nyelvű népek szorították ki India déli részébe."

Az első tudományosan eléggé megkérdőjelezhető idézetet hozott, igazából arra is kíváncsi lennék, hogy honnan származik ez a zagyvaság :)

Az alapkérdésedre válaszolva: igen, távolról rokon nyelvek. Fontos viszont azt tisztázni, hogy melyik cigány nyelvre gondolsz, és a szanszkrit pontosan melyik nyelvállapotára. Muszáj kicsit belemennem az ind nyelvtörténetbe: amikor az indoárja népek utat találtak maguknak Észak-Indiába, az ún. védikus óind nyelvet beszélték. Ennek kicsit máshogy működik a nyelvtana, mint a Gupta-kori (kb. i.sz. 5. század), feliratokban is fennmaradt klasszikus (a Pánini-féle nyelvtanon alapuló) szanszkritnak. A védikus nyelvnek a legfőbb forrása a Rigvéda, amit nagyon sokáig (úgy a 16. századig) kizárólag szóban hagyományoztak, viszont egy olyan módszerrel, amely minimális torzulásokkal tudta kvázi konzerválni a szöveget. Az írás csak Asóka idején, az i.e. 3. század környékén jelent meg.

Fontos az is, hogy az átlagember fogalmai szerinti szanszkrit egy kiágazás, egy "fixált" nyelvállapot, és a beszélt nyelv a védikus nyelvből kialakult prákrit (népnyelvek) nyelveken keresztül fejlődött tovább. Ezért van az, hogy klasszikus szanszkrit szövegekben (pl. drámák vagy akár Mahábhárata) viszonylag gyakran találunk népnyelvi (prákrit) szavakat, mert egymás mellett léteztek. Mint a középkori latinba beszivárgó újlatin nyelvi szókészlet :)

A cigány nyelvre visszatérve: amikor a cigányok ősei kivándoroltak Észak-Indiából, konkrétan Pandzsábból, akkor már a mai hindínek egy nagyon korai változatát beszélték arrafelé (hogy most ezt apabhramsának, bradzsnak vagy rékhtának nevezzük, az mindegy, ezek mind regionális-kulturális nyelvváltozatok voltak), és a lovári nyelv ebből a korai hindusztáni makronyelv-szerűségből vált le, aztán dúsult fel jövevényszavakkal, amint jöttek Európa felé.