Mit jelent az aprikácijó?

#14: Na látod: most jutottál el a lényegi kérdéshez.

Az anyanyelvet nem kell védeni, mert arra csak egyetlen veszély tud leselkedni: a kihalás. Mámint a beszélőinek a kihalása. A magyar nyelvet ez egyelőre nem fenyegeti.

Tudom, nem fog tetszeni, amit mondok, de el kéne fogadnod neked és sok más embernek is: a szókincs NEM része egy nyelvnek. Szavak jönnek-mennek, keletkeznek belső alkotással vagy átvétellel, ugyanakkor kimennek divatból és eltűnnek a nyelvből. A magyar szavak igen jelentős hányada nem magyar eredetű szó.

A nyelv az valójában a nyelvtant és a hangtant jelenti: szóalkotás, ragozás, toldalékolás, módok (kijelentő, felszólító, stb.), szórend, mondatszerkezet; használt beszédhangok, intonáció, hangtörvények (pl. illeszkedés, hasonulás), stb.

Márpedig a magyar nyelv a fenti szempontokból nagyon is stabil, évszázadok óta alig változott a nyelvtani rendszerünk és a hangrendszerünk, és nem azért, mert valaki önjelölten őrködött volna felette. Tehát különösebb védelem nélkül is fennmaradt, így nincs okunk az ellenkezőjére számítani, ad absurdum: küzdeni egy nem létező veszély ellen.

Amikor találkozunk egy új, idegen eredetű szóval, azt beillesztjük a beszédünkbe: a kiejtését (és helyesírását) magyarítjuk, magyar toldalékokkal (pl. többesz szám) látjuk el – pont ezért lesz tökéletesen helyes a "médiák" szó is, mert a magyarban a -k a többes szám jele. (Az, hogy az átadó nyelvben a media többes számú alak volt, semmit sem számít.)

Ez mutatja, hogy a nyelvünk él: befogadja és "saját képére" alakítja az új szavakat. De azt is be kell látni, hogy az új szavak a legtöbb esetben valóban új fogalmak, mert kicsit mást jelentenek: az alkalamazás és az applikáció nem szabadon felcserélhetőek minden szövegkörnyezetben, hiszen az applikáció szűkebb jelentéssel bír, de éppen ezáltal lehet vele pontosabban fogalmazni. A nyelv pedig épp arra szolgál, hogy valamit pontosan fejezzünk ki, hogy ne legyen félreértés, ezért én az új szavak befogadását inkább a nyelvünk gazdagodásának tartom, hiszen általuk kifejezőbbé válhat, nem pedig a "hanyatlásának".

Azt viszont érdekes ellentmondásnak látom, hogy a szinonim szavak átvételét sokan kárhoztatják, ugyanakkor büszkék arra, hogy a magyar nyelv milyen gazdag rokonértelmű szavakban, holott e szavak egy jó része is egykor idegen eredetű átvétel volt (pl. fiú, pasi, srác, csávó, siheder; erkély, terasz, balkon, lodzsa; láda, doboz; iskola, suli; súly, teher)…

Tudom, le fogtok pontozni, de azt is tudom, hogy akik lepontoznak, nem tudják, mi fán teremnek a nyelvek, csak van róluk egy tudománytalan elképzelésük, egy fajta nyelvi ízlésük. Ízlésről meg ugye nem vitatkozunk.