A kopogás az ajtón honnan származik?

Valami olyasmit olvastam egyszr, hogy a kopogás azt jelentette, hogy a belépni kívánó békés szándékkal jön. Nem akarja rátörni a bentlevőkre az ajtót, mint a gyilkosok stb.

Ez aztán később a nemeseknél, majd a köznépnél is udvariassági formává változott: jelzem, hogy be szeretnék menni, ugyanakkor nem akarom váratlanul megzavarni a bentieket.

Egy idő után az aristzokratáknál ezt megszüntették, mondván, hogy a szolgák nem találhatják őket zavarbahozó helyzetben, mert ők "feddhetetlenek", de a többieknél megmaradt, sőt kötelező.

Az angol (vagy valamlyik másik) királyi udvarban ma sem kopognak az inasok/szobalányok, ha hívták őket.

Hogy ez a magyarázat mennyire felel meg az igazságnak, azt nem tudom, de tény, hogy ilyesmit olvastam erről.

Vallási eredetű, egészen III. Amenhotep fáraóig visszavezethető szokás.

[link]

Amúgy könnyen belátható, hogy felsőbb erő(k) haragjának kivívása ellen találták ki a vallásos emberek még az ókorban. Nem alakult volna ki a szokás, ha csupán ember-ember relációról lett volna. Ennyire nem voltak tekintettel egymásra, mint manapság. Akkoriban az emberélet sem volt drága, mai szemmel apró dolgokért öltek meg embereket. Tehát a kopogás nem a másik ember lelki világának megóvására alakult ki, mert akkoriban ilyen szempontok nem léteztek. Az emberiség történetében a humanizmus és az empátia csak a felvilágosodással jött el, néhány száz éve.

4 - nálunk megmaradt a családban- ha be van csukva az ajtó, kopogunk, szólunk is vissza "gyere"- mielőtt bemennénk, a gyerekhez is, ez így természetes. Nem kerül semmibe és nyugi van.

"királyi udvarban ma sem kopognak az inasok/szobalányok, ha hívták őket. "

Hát, ha hívták, akkor természetes, hogy nem kopognak, mennek. Mint a tűzoltók - ők sem kopogtatnak udvariasan, ha hívják őket, mert lángokban áll a ház. :)