Egyes amerikai nőkkel hogyan lehet súrlódásmentesen kommunikálni?
Aki már tapasztalta, némelyik jenki csaj: "háu du ju dúúúúúú? :D" És mosolyog ezerrel... Egy részüknél jellemző, hogy amolyan ésszel érintkeznek egymással az amcsik, a nők meg pláne ezerrel bájolognak, de ez még egy dolog, viszont el is várja a jenki csajok egy része ugyanezt, a parnertől...
Na ebből volt egyszer némi problémám.
Mit javasolnátok ilyen helyzetben nekem? Én ugyanis nem vagyok az a "bratyizós" típus. Önmagam adom. Amcsik egy részével, főleg nőkkel szemben nonszensz önmagunkat adni, sértésnek veszik, sajnos.
Amikor nem vicsorogtam vissza ezerrel, hanem néztem bután a háudujudúúú-vigyorra, pár másodperc alatt lefagyott a mosoly a jenki csaj arcáról és szinte villámokat szórt a szeme, a lelke úgy vibrált, majd elszaladtam, iszonyú düh vibrált felőle. Nem tudatosult bennem akkor és ott, hogy az amcsik egy része sértésnek éli meg, ha nem viszonozzák (ugyanúgy) a képmutató bájolgásukat.
A japánoknál még csak értem, mert nem túlzóan teszik, hanem halvány mosoly kíséretében döccenenk egyet előre, persze ezt illik viszonozni, de hát ezt elfogadom, olyan, mint nálunk a kézfogás.
Azonban volt tehát az esetem a jenki csajjal, és mástól is hallottam: ha az ilyen fajtára nem regálja az ember ugyanezt, hogy "hááááá, de kib....ttul örülök neked, majd szétrepednek az ajkaim a vigyortól, há' hóóógy vááágy, édes egyetlenem", akkor vérig vannak sértve.
Szóval az olyan jellemnek, mint én vagyok, mit javasoltok, ha legközelebb megint egy ilyen jenki csajjal hoz engem össze a sors?
A jelen opcióm, hogy pukkadjon meg, én önmagam adom továbbra is, de hát sajnáltam egy kicsit a csajt, nem biztos h tehet arról, h csecsemő korától ilyen irtózatos széles gesztusokkal robotizált, agyilag vezérelt megjátszott kommunikációt hipnotizálnak belé...
Valahogy ez az USA style rémisztő számomra! Van ott is persze sokféle kultúra, de számos vidéken és bizonyos körökben ez dívik.
Hozzáteszem: valami alsó-középosztálybeli lehetett, huszonéves. Még csak nem is egy híres díva, vagy tudomisén, mi... De mégis vérig sértődött a természetes viselkedésemen. A szemébe néztem, komolysággal, és érdeklődve. Ettől volt vérig sértve...
válasza:Ahogyan megfogalmaztad a kérdést és a bővebben kifejtett elképzeléseidet, nekem az jött le, hogy nagyon lenézel bizonyos embereket.
Önmagadat pedig fényezted, hogy mennyire tudod magadat adni - őszintén.
Őszinte úgy is lehet egy ember, hogy közben nem árad belőle az utálat. Ehhez persze az szükséges, hogy ne nézzen le másokat. A mások lenézése párhuzamosan létezik önmaga önhittségével.
Hiába hiszed azt magadról, hogy kiváló emberismerő vagy és neked milyen letisztult a meglátásod, mert nincs így.
Önismeret lenne szükséges ehhez és belátás. Vannak, akik képesek belátni hiányosságaikat, ha te nem leszel az, akkor harcolni fogsz a meglátásod bizonygatásáért, de attól még igazad nem lesz.
Amikor gyerekkorától bizonyos magatartásformát tapasztal egy ember, akkor nehéz azt észrevennie. Értem itt most a lányra - ha egyáltalán olyan, amilyennek lefestetted.
Tehát az a lány, ha "robotizált, agymosott", akkor inkább segítségre van szükségre és nem lenézésre. Ugye?
Egyéb oldalról is süt az egoizmus az irományodból.
Az is kérdés lehet, hogy a lány jó szándékkal közelített-e hozzád. Feltételezhetően igen.
Sokkal jobban meg lehetne tehát inkább vizsgálnod saját magadat, az előítéleteidet, a szeretetlenségedet.
"Egyes amerikai nőkkel hogyan lehet súrlódásmentesen kommunikálni?" Úgy, hogy az ember elfogadja a beszélgetőpartnere egyéniségét. Ítélkezéstől, lekezeléstől mentesen, kedvesen, egyszerűen - ha szükséges, segítően (ha segítséget kér).
Az "amcsi" és "csaj" kifejezések szintén a benned meglévő problémákra utalnak.
Vélhetően a lány nem "A szemébe néztem, komolysággal, és érdeklődve. Ettől volt vérig sértve..." - szóval NEM ettől volt megsértett, hanem a kisugárzásodból áradó lenézés miatt!
"japánoknál még csak értem" - látod, ez esetben is "éppen csak" képes vagy valakiket elviselni.
Csak kötözködni szeretsz, nem tudsz elfogadni másokat... aki más, mint te.
Segítő kérdések: én tökéletes vagyok? Milyen alapon nézek le másokat? Ehhez lehet-e bármilyen alap?
Persze, az is lehet, hogy a képzeteid falai között akarsz örökre élni és magadnak továbbra is azt fogod állítani, hogy helyes az életszemléleted.
Megpróbálhatnál szeretetteljes lenni és akkor nem lesznek olyan érzelmeid, amik a fenti írásodból áradnak. Szerintem van az érzelmeid között a beképzeltségen, önhittségen kívül gyűlölet is, talán idegengyűlölet is. Esetleg nőgyűlölet is. Ezekkel a témákkal lenne érdemes inkább foglalkoznod, tudod, először mindenki sepregessen a saját háza táján - ha majd ezen túl leszel, akkor azt a lányt és a japánok szokásait sem fogod elviselhetetlennek vagy kezelhetetlennek tartani.
Nézd, szívesen fogadok meglátásokat, hiszen ezért írtam ki a kérdést, de nem belemagyarázásokat vártam. Nem találkoztál velem, én viszont megírtam pár szubjektív tapasztalatot olyanokról, akikkel viszont találkoztam.
Ha egyszer nem ismersz engem benyomásra sem, se levélből, se élőben, akkor hogy a ménkűben nyilakoztatsz ki rólam bármit is?
(Én egyébként sokak tapasztalatát is megfogalmaztam egyben az amerikaiak egy részéről, de ez most mellékes, de nem elhanyagolható tényező ez sem, hiszen ott élő magyarok tapasztalata is rímel a meglátásommal, mely az amerikaiak egy részére számukra is tapasztalt jellegzetesség.)
Visszatérve a saját szubjektív meglátásomra: most ahelyett, hogy te látatlanban olyant mondasz rólam, amit látatlanban nem lehetséges, elmondom számodra: ahogy megfogalmaztam, részemről csodálkozást, megrökönyödést, furcsálkodást váltott ki (nyilván szubjektíve), amit olykor amerikaiakon tapasztaltam, amely esetekben a fent leírtakat tapasztaltam.
Ennyi. Nem kell mögé képzelni semmit annak, hogy miként állok a dologhoz.
Érdekel azonban korrekten megszólaló emberek tapasztalata az amerikaiakról, vagy amcsikról, jenkikről, mindegy, ez amolyan aranyos, vicces megnevezés. A minap pl a saját akcentusomon röhögtem. :) És akkor mi van? Egyikőnk se tökéletes. :) Se az amcsik, se én.
Hogy számodra is, mint elvakult kötekedő számára is világos legyen: a különféle kultúrák nehezen értik egymást sokszor, a kérdésem célja ezek áthidalása. Kérdésem kiírása nem lejárató szándékú volt, hanem, kérdezni írtam ki a kérdésemet: hogyan sikerül megfelelően kommunikálni az ilyen típusú amerikaiakkal, főleg nőkkel?
Nem lenézés részemről, amikor bambulok, és nézek bután (ahogy megfogalmaztam, ha figyeltél volna), az efféle jellegzetes amerikai reakcióra. Hanem szeretném érteni, mi végre ilyenek, és hogyan lehet olyan módon kommunikálni velük, h ne sértődjenek meg. Ha figyeltél volna azt is megfogalmaztam: valahogy sajnálom, megértem őket, hiszen ebben nőttek fel.
Pontosan ezért szeretnék alkalmazkodni az ilyen típusúakhoz, akármilyen szokatlanok is számomra a robotoid, megjátszott stílusuk.
Nem tudom, mi bajod pl avval is, hogy önmagam adom. És akkor mi van? Én ilyen vagyok. Más meg más. Ettől még nem fogom se jobban érteni őket, ha csak arról beszélünk, hogy önmagam adom és miért adom önmagam, és kommunikálni se fogok tudni jobban velük.
Számomra ez a fajta amerikai mentalitás SZUBJEKTÍVE (ami NEM kőbe vésett igazság!) irritáló és rettenetes, elidegenedett, valamint furcsa, de valahogy mégis meg kell oldani velük a kommunikációt. Erről szólt a kérdésem, ha még mindig nem jött volna le számodra.
Ahhoz senkinek sincs joga, h teljesen ismeretlenül adott személybe belevetítsem találomra, ilyen-olyan vonásokat, mint pl ahogy sajnos te tetted, irányomba. Miközben te se nem találkoztál még velem, se nem váltottál néhány, vagy több levelet (ezek után nem is tettél kíváncsivá, nyilván).
És ne saját magadból indulj ki, amikor másról véleményt mondasz. Ugyanis az is irreális hozzáállás részedről.
Szubjektívnek lehet lenni, ha jelzi az ember, és én érzékeltettem: van egy szubjektív, de mégis élő benyomásom egyes amerikaiakról. (De írásos is lehet, csak ahhoz kell egy ideig levelezni valakivel, h kellő benyomás lehessen.)
Tehát unatkozó, kötekedő troll helyet korrekt embertől kérek szépen véleményt a kérdésemről a továbbiakban. És kérlek, ne ásíts olyan nagyokat, mert -képletesen szólva- szinte idesugárzik az ásításod. Megköszönöm, előző.
...most pedig -hogy átláthatóbban leleplezzem az első hozzászólót, a trollt- megmutatom az egyik trükkjét, fiktív, képletes példával, hogyan kötekedik velem:
Én: - Láttam egy pirosasnak tűnő biciklit a távolból.
A troll: - Ha észrevennéd, hogy van a távolban egy minden valószínűség szerint piros színű bicikli, akkor talán a pökhendi gyereked egoizmusod is leesne számodra. (Hehehe, a saját buta troll módomon jól lejárattam a kérdezőt; várom a borítékolt választ!)
Nos, ennyit arról, hogyan vetíti ki saját negativizmusát a troll másokra. Ez persze csak az egyik trükkjük.
Egy másik trükkjük, hogy amikor leleplezzük a trollt, a következő a reakciója:
"Te paranoid vagy!"/"Te bettteggg vagy!"/"Te troll vagy!"/"Látod kérdező, te h .Lye vagy, infantilis vagy!".
:D
Tapsvihar. De csak azért, hogy el ne alukálj unalmadban, kedves troll.
Tehát aki nem kötekedni, hanem korrekten véleményt (akár ellenvéleményt) szeretne mondani úgy, hogy nem hazutolja meg szavaimat, örömmel várom. :)
válasza:Két lehetőség volt részedről: befogadás vagy elutasítás.
Utóbbit választottad.
Ezzel sajnos 100%-ban az egód mellett döntöttél, azaz képtelen vagy belátásra, változásra.
Nyilván lehet itt, ezen az oldalon sokféle reagálást kapni, például az is lehet, hogy hozzád hasonló beállítottságú emberek is fognak neked írni és majd együtt mocskoljátok az "amcsi csajt" (idézet tőled).
Nem írtad, hogy az a célod, hogy összegyűljön itt egy "jó kis nőgyűlölő, xenofób, fenhéjázó" csoport.
A kérdésedre a választ megkaptad, de fájt az igazság.
Pedig addig fog fájni, amíg ilyen maradsz.
válasza: válasza:Aki nem itt el es nem talalkozik tul sok amerikaival az nem fogja erteni mirol beszel a kerdezo.
En 13 eve elek az Allamokban. Szinte hallom a lanynak a hangjat, ahogy olvasom a kerdezo sorait...
Amikor eloszor kijottem meg kicsi voltam. Nem ertettem hogy miert olyan nyalas mindenki, miert erdeklodnek vadidegenek a hogyletem felol es miert olyan (akar valodi vagy tettetett) kedves mindenki.
A velem levo (magyar) felnott, akkor felhivta a figyelmem, hogy az amerikaiak (amcsinak egyszerubb roviditeni, anelkul hogy vmi bunkosag lenne mogotte) ilyenek. Ezt meg kell szokni, el kell fogadni, ennyi. Es jol tennem en is, ha kicsit megeroltetnem magam, es a szokasos magyar hideg/oszinte/erdektelen/akarminek is hivjam viselkedesemet egy kicsit mosolygosabbra cserelnem. Mindenki akivel talalkoztam, kerdezte a felnottol, hogy van-e valami bajom, faj valami, mert olyan buvalbelelt vagyok, holott csak nem ertettem ok mi a phasznak orulnek annyira?
Aztan idekoltoztem es megszoktam, elfogadtam, hogy ok ilyenek. SOt, hogy a baratsagot megorizzem, hogy a hangulatot ne huzzam le, hogy ne keveredjek kellemetlen szitukba, en is elkezdtem mosolyogni, erdeklodni. Meg akkor is ha nem erdekel, hogy hogy van a masik, mindig megkerdezem, hogy 'how you doing?' mert igy illik. Es erre illik azt valaszolni, hogy 'good' vagy 'well, thank you' es nem illik panaszkodasba kezdeni...
Minden kultura mas, mindenki maskepp viselkedik. Az okosabb ugy csinalja, hogy atveszi a masik viselkedesi stilusat. Nem azert mert alszent, szineszkedo, magat megjatszo akarki vagy, hanem azert, mert te okosabb vagy, jobban tudod, ha surlodasmentes, kellemes nehany percet akarsz eltolteni a masik tarsasagaba, akkor atveszed a dolgait. Nem mindet, es nem teljesen, de egy kis kicsit. Ettol meg nem fogod onmagad elvesziteni, nem fogod az elveidet sarba tiporni. Egyszeru kommunikaciorol van szo, nem arrol, hgy elaruld a hitedet.
Eszembe se jut, hogy ne hajlongjak ha a japanok is hajlonganak elottem, holott nekem ez tok idegen, nem tudom miert csinaljak, nem is erdekel, de ahogy mastol is elvarom, hogyha nyujtom a kezem viszonozzak a kezfogasom, ugy tolem is elvarhatja barki, hogy hozzajuk hasonloan fogadjam a kozeledesuket.
Neha nagyon erosek a kulonbsegek. A fiatal lanyoknal foleg. Azt figyeltem meg, hogy allandoan magasabb hangon beszelnek, mint a rendes hangszinuk. Ez szamomra megjatszas es neha a hideg futkos tole a hatamon, de nem fogok poker keppel, direkt mely hangol valaszolni nekik, hanem elofordul, hogy en is kicsit (foleg az ismerkedes elejen) megemelem a hangom es mosolyogva visszakerdezek hogy how are you, mert szerintem igy illik. Nem leszek ettol alszent vagy szinesz. A beszelgetes tovabbi reszet sajat hangnemben folytatom, tartom a szemkontaktust es probalok erdeklodoen nezni, kerdezni, bologatni. Nem azert, mert ok is ezt csinaljak es en amerikainak akarok hangzani, hanem mert tudom, hogy ezt szoktak meg, es amig nem ismernek meg elegge, addig csak ilyeszto lehet szamukra, ha a szokasos karoba dolok magyar mentalitassal viszonyulok hozzajuk.
Ez a karoba dolok magyar mentalitast nem sertesnek szanom. Abszolut nem szemelyeskedni akarok ezzel, de eleg regota itt elek, es eleg sokx hazalatogatok es ordit a kulonbseg az emberek kozott. Sokszor probaltam otthon (bankban, uzletben) az itt megszokott mosolygos, erdeklodo stilusban kommunikalni az emberekkel, es a legtobben ugy neztek ram, mint ha most szabadultam volna vmi dilihazbol. Otthon ez nem divat, nem ezt szoktak az emberek. Persze volt olyan is, pont az okmanyirodaban, amikor a pult mogott a neni megjegyezte, hgoy de jo hogy ilyen kedves/baratsagos/mosolygos vagyok, mert allandoan csak a buvalbelelt embereket latja es feluditettem a napjat a viselkedesemmel. Pedig csak a megszokott 'amcsi' stilusomat hoztam...
Nem az a lenyeg, hogy igaz vagy megjatszott a dolog, hanem az eredmeny amit elersz vele. Ha a nap vegen az ember ugy gondol rad, hogy de jo idot toltottem xy-al, akkor mar megerte. En nem leszek a szineszkedes miatt kevesebb, neki viszont 'tobb' lett a napja tolem :D
válasza: válasza:21.36-
Pontosan megfogalmazta a lényeget!
Igen, Amerika tényleg legjobban egy nyitott elmegyógyintézethez hasonlítható, ahol a legtöbben a saját kis elképzelt világukban boldogok.
De nem mindenki olyan. A zártabb közösségek komolyabbak, lehet beszélgetni velük bájolgás nélkül is, és amikor megkérdezik, hogy hogy vagy, akkor úgy is gondolják, rá is szánják az időt a máaikra.
És Mo.-on is lehet valaki kedves, barátságos, műmodor-műmosoly nélkül is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!