Japán, koreai vagy tajvani kínai? Kifejtés lejjebb.

Nem minden ember egyforma ezekben az országokban sem.

Mondjuk Kínáról, Japánról tudnék mesélni. Egy kis részlet a kínai emberekről : sokáig lábelkötést csináltak a kislányoknak, hogy nyomorékan ne tudjanak megszökni az anyós házából és mert bicegve, mini lábfejjel tetszettek a kínai férfiaknak. Manapság is fiút akarnak legtöbben. A lányt falhoz vágják vagy kórházban hagyják. Nem hiába van lány hiány. Évenként kutyahús fesztivált rendeznek egyes tartományokban, ahol élve megfőzik a kutyát, megnyúzzák és kínozzák, mert így finomabb a húsa. A környezetvédelemre magasról tesznek a kínaiak. Rendetlen, szemetelő nép. Egy diktatúra, ahol még youtube sincs, minden cenzúrázva van. Több millió tibetit, ujgurt (testvérnépnek tartják a magyart) mészároltak eddig le, mert nem akartak kínaiak lenni. Rengeteg tibeti tekercs semmisült meg. Sok ujgur csak úgy kap munkát, ha kínai családba házasodik. Erőszakkal akarják asszimilálni a kisebbséget. A több ezeréves kultúrájuk is kamu. Azt is csak összelopkodták, leutánozták. Ma is jól értenek ehhez.

Szóval nem csodálom, ha a barátod kedve elment a kínaiaktól. Nekem is. Egy kínai ismerősöm szülei haza küldték Kínába a lány gyereket, mert megszületett a 2. kisfiú. A lány így már teher. Neveljék csak a nagyszülők.

Japánnak is vannak furcsa dolgai. Pl. diáklányok használt bugyiját veszik a férfiak utcai AUTOMATÁBÓL szagolgatni. A fényképesért többet fizetnek. Az ország tiszta, rendezett, de bálna írtásból, víz szennyezésből élen járnak. Kína sem panaszkodhat. Ők még a bambuszt is leveszik a pandák elől.

Amit mindhárom országról el lehet mondani, hogy nagyon erősen él náluk a konfucionizmus. Tisztelik az idősebbeket, a feletteseiket, és egy házasság két család egyesítésével egyenlő. Vannak szerelmi házasságok is, természetesen a japánok, a koreaik vagy a tajvaniak sem érzéketlenek.

Mindhárom országban egy átlagos család áll egy dolgozó apából, egy otthonlevő gyereket nevelő anyából, és természetesen gyerekekből. Nagyon ritka, hogy ha az anyuka is dolgozik, bár már egyre többen építenek először karriert, utána alapítanak családot. Valamilyen szinten átveszik a nyugati szokásokat.

És most itt jön a szokásos sablonos szöveg: nem minden ember egyforma egyik országban sem. A szempontok amiket felsoroltál nem mindenkire igazak.

Én például koreait tanulnék először és kiköltöznék, mert egyelőre koreai ismerőseim vannak. Utána megtanulnám a japán és a kínait is, mert egyszerre érdekel mindhárom ország nyelve, kultúrája, egyszóval mindene.

Nem beszélve a nyelvek nehézségeiről, európai embernek nagyon nehéz megtanulni a három nyelv valamelyikét, de nem lehetetlen.

Véleményem szerint a koreai írás a legkönnyebb, mert abc szerint vannak a hangok, viszont a nyelvtanban már vannak nehézségek. A japánban négyféle írásmód van, és a nyelvtan sem tartozik a legkönnyebbek közé, ha a japán választod, akkor először az írásra és az olvasásra feküdj rá, majd aztán a nyelvtanra. A kínai nyelvtana viszont nagyon egyszerű, a nehézséget inkább az írás és az olvasás jelenti. Bár egy átlagos kínai kb. 2000 jelet ismer, elsőre ijesztő lehet ez a szám, és könnyen elmehet az ember kedve a kínai nyelvtanulástól.

Akármelyik nyelvet választod, ajánlom a filmek, sorozatok nézését, mert hozzászokik a füled a beszédhez.