Miért ilyen a magyar és miért kell szégyelnem hogy az vagyok?

32 éves vagyok. 12 éve hagytam el Magyarországot és nem is vágyom vissza. Szerencsém van mert a családom is kinnt van (szülők), és a férjem családja is ( ők itt "bennszülöttek" :) )

Nem tudom ha a családom otthon élne mennyire vágynék vissza. Valószínűleg mindent megtennék h kihozzam őket.

Én is észrevettem, h a magyarok fúrják egymást és azt lesi a legtöbb h kinek mije van, mennyi és miből.

Nem is tartom epp ezért a kapcsolatot velük, párat ismerek, de nem próbálkozom semmiféle magyar klubbal meg hasonlókkal. Régen tettem ilyen erőfeszítéseket aztán rájöttem, h jobb nekem ha inkább nem erőltetem.

Régebben segítettem munkában annak akinek baja volt esetleg, de abból is én jöttem ki szxrul.

Egyszer mikor nyaralni voltunk Görögo.-ban, a szomszéd asztalhoz beesett egy félrészeg magyar csürhe, voltak kb 10-en. Olyan 25-30 évesek voltak. Se angolul se németül nem beszéltek, viszont hangosan kommentálták az embereket "Nézd má' hogy néz ki b+ böööö". Tök hangosan szóltak a pincéreknek és nagyon taplón. A mi társaságunkban rajtam kívül nem volt magyar, de az egyik pasi megkerdezte, h ezek véletlenül nem magyarok? Nem volt benne biztos de ismeros volt neki a nyelv...

Hát, az igazat megvallva én letagadtam őket!

Hát pontosan így tapasztalom én is sajnos.

De még magyarországon is. Én 6 éve nem vagyok ott, előtte volt egy haver aki nagyon jó barátnak állította be magát, dár mindig kételkedtem ebben. 2 szer munkát is szereztem neki, másodszor akár olyant ahol beiskolázták volna mérnöknek tanulmányi szerződéssel. Kért kölcsön, biztosítéknak adott pl. műszaki cikket, amit amúgy nem tudott volna eladni. Mindig tudtam hogy nem fogja tudni megadni, de rendben, segítek, nem vág földhöz, és nálam is meg lesz a helye egy autórádiónak vagy navinak.

Persze elkerültem külföldre, ő is volt az adott országban 1 évet vagy 15 éve. De ő oszt ki engem hogy én aztán ne osszak észt mert azt sem tudom mi van magyarországon, meg stb. Meg kb. ő tilt le fb.-on mert nem osztom az önsajnáló lázító összehasonlítgatásait hogy mi mennyibe kerül otthon meg a nyugati országokban.

A másik pedig az ami nem tetszett, hogy annakidején kijöttem, volt itt egy magyar csapat, olyanok voltak mint a pletykás vénasszonyok. Mindinki a másikról a rosszindulatú pletykát terjesztette, meg ment mindig a susmus, hogy ki mennyit keres.

Meg a titkolózás is, amikor valaki felmondott, mert jobbat kapott, persze a hír körbement, utána meg mentek a ferde nézések hogy ki mondta el kinek. Holott ha már felmondott akkor mit kell eleve titkolózni?

Szóval kb. 4-5 hónap után eldöntöttem hogy ahogy otthon is, megvan az az 1-2 ember akinek a társaságát keresem, a többi pedig egyszerűen nem érdekel. Miért is segítenék valakinek csak azért mert magyar. Egyébként más is mesélte aki már majdnem 20 éve jött el, hogy az elején mindenkinek segített, még egy köszönömöt sem kapott, az hogy visszasegítsenek, azt meg el lehet felejteni.

De nem vagyunk kivételek. Voltam olyan irodában ahol sok lengyel volt, mert van lengyel telephely is, na ők nagyon hasonlóak voltak. Ugyanúgy tikolózás, ki mit keres, és ment a másik fúrása. Illetve ők is olyanok voltak, hogy akkor hívak ha akarnak valamit, meg segítenek ha nagyon muszály, pl. egyiknek jól jött hogy van garázsom, akkor jött pakolni, amikor grillezni akartam meghívni akkor már nem vette fel a telefont, mert azt hitte segíteni kell. Majd 1 hónap múlva megint eszébe jutott telefonálni. De addigra pont elkezdtem nagyot hallani.:)

2#: Észak görögöknél pont nem számít az angol meg a német.:)

Mi Stavroson voltunk, próbálkoztunk angollal, némettel, csak rázták a fejüekt, egyszer csak kérdi a picér hogy "magyar?". Igen. Na azt értették. Rosszul de beszéltek, de a német meg angol tudásunkkal elmehettünk valahová.

"Nincs olyan, hogy magyar."

Hát akkor milyen van?

A szocializmus elprolisította a társadalmait:

Az örök proli és a civilizáció rothadása

[link]

Ha segítesz egy magyaron vagy bármely más volt szoci ország proliján, akkor abból neked előnyöd nem, csak hátrányod származik. Mert ingyen várja el és nem hajlandó viszonozni később sem. Például ha mentős vagy és segítesz egy sérült prolin, akkor ne számíts köszönetre, hanem arra hogy téged fog a saját mentőd a sürgősségire vinni mert úgy elkalapál. Ezt nevezik mentősöket ért támadásoknak.

A magyar alanyi jogon vár el mindent. Ha munkavállaló vagy akkor munkád lesz bőven, ki sem túr onnét senki hisz akklor ő dolgozhatna, de ha arra kerül sor hogy fizetni is kéne érte vagy más módon ellenértéket adni, akkor kezdődnek a problémák. Ha pedig te adsz munkát másnak, akkor elvárja hogy maximálisan és időben fizess, természetesen kávét is főzz neki, a többi igényét majd sorolja, de dolgozni a nulla töredékét sem akarja és nem is fogja, sőt kárt okoz.

Egy munkahelyen mindenki főnök, egyszámjegyű IQ-val és 8 általánossal is és mindegyik feketeöves a szájkaratéban, de a munka és az összes léhűtő eltartása a tisztességes munkásemberre marad:

[link]

Ja és nem utolsósorban a proli mint fogalom köszönő viszonyban sincs a tisztességes munkásember fogalmával.

Én is sokat gondolkodtam ezen. Arra jutottam, hogy az lehet a probléma, hogy olyan sokfélék vagyunk.

Eleve, amikor beleszületünk a családunkba, lehet, hogy nem olyanok leszünk, amilyen a szüleinknek tetszene, mert olyan rokonra hasonlítunk, akire nem szeretnék. Akit legszívesebben el is felejtenének, hogy a családban van -illetve volt, mert soha nem látjuk.

Aztán az iskolában is a tanítónéni a hozzá hasonló gyerekeket favorizálja, csak az a baj, hogy ez nem nyíltan, őszintén történik, hanem más indokokkal.

Már felnőttek leszünk, mire kb. kitaláljuk, hogy miről van szó, és megpróbálunk azokkal emberekkel barátkozni, érintkezni, akikhez gondoljuk, hogy tartozunk. De addigra már lehet, hogy késő megtanulni azokat a tudat alattról kapásból jövő megnyilvánulásokat, amiket azok, akikhez jobban tartoznánk, már születésük óta gyakoroltak.

Ezután igazából már nem nagyon marad más, mint az amerikai stílusú felszínes emberi érintkezések, állandó próbálkozásokkal a mélyebb kapcsolatokra. Amikre külföldön a kevesebb magyar lehetőség miatt kevesebb esély is van. De nem lehetetlen. Ezt kaptuk, örököltük a mindenkori befogadós-keveredős természetünktől. Hogy személyesen sokkal egyedülebb maradunk.

Nekem is főleg lehangoló tapasztalataim vannak, kezdve a szűkebb családtól. Nekem nagyon fontosak az emberek, az utolsó akármim is szívesen odaadom, ha látom, hogy más örülne neki. Gondolom, ez könnyen látszik is, mindig könnyű volt kihasználni, nem is lenne baj. Csak, amikor családom belül folyik ez, és később kiderül, az nem jó érzés.

A magyarok külföldön klikkekbe rendeződnek, teljesen ösztönösen. Ahol vagyok, a magyar házban most minden választott vezető külhoni, nem a kis-Mo.ról származó magyar. Nem hiszem, hogy véletlen. Nagyon kedvesek -a felszínen-, de nem fogadnak be mást. Ők jobban megértik egymást, szavak nélkül is.

Más társaságokban különböző kisebbségi magyarok vannak. Oda sem pofátlankodhat oda az ember, néhány mondat után érezni, hogy ők összenéznek, összetartoznak. Pedig a nevükben ők is egyszerűen csak magyarok.

Én soha nem szégyellem mondani bárkinek, hogy magyar vagyok. Megszenvedtem érte, a fene egye meg. És sokszor ér kellemes meglepetés magyaroktól is, idegenektől is, hogy milyen kicsi a világ.

Szerintem, nekünk, a rendeseknek, nem szabad föladni. Én mindig megszólítom a magyarul beszélőt, hogy lássa, nem kell félni a többi magyartól. Akkor is, ha echte cigánynak néz ki, és éppen a gyerekét neveli. Néhány jó szó mindenkinek jól esik, és lehet, hogy pont arra volt szüksége, hogy jól érezze magát a magyar bőrében.

Amiket a magyarokról írtál, mind tapasztaltam. Plusz még egy magyar orvost a kórházban, akinek 2 hónapig csak a hátával sikerült "beszélnem". Pedig hozzá "tartoztam" volna. Csak úgy letegezett, elsőre, semmi vizsgálatot nem végeztetett el, szörnyű.

Szerintem sok olyan magyar él külföldön, akik teljesen föladták már, és egészen magányosan élnek. Amíg meg nem halnak. Pénzük hazamenni nincs. Remélem, leírják a gondolataikat, tapasztalataikat, hogy majd mások tanulhassanak belőle. Mert én gyakran látok különböző helyeken, még utcán élők között is embereket, akikről tudom, hogy értik, amit mondok, de már nem akarnak beszélgetni.

Nem kell rosszul érezned magad! Gondolj a javunkra, ne az ocsura.

Nincs semmi szégyenkezni való azon, ha a magyar magyarnak tartja magát, sőt büszkeség kellene, hogy legyen, az angol német francia amerikai stb nemzetekkel szemben. Persze nem kell őket bántani. Szégyeljék ők magukat azért amit tettek és tesznek.

Egy híradásban hallottam, hogy "A magyarok fasiszták". Néztem ki a fejemből vagy két hétig.Azelőtt nem érdekelt,-magyar vagyok mert itt születtem,itt nőttem fel, és kész. Én sok emberrel találkoztam életem során, sorba szedtem őket akikre emlékeztem. Nem illett rá senkire. Akkor megnézem -gondoltam, a másik oldalt, kik is azok a magyarok. Aztán nem csak a hivatalos formákat és nem csak a magyaroknak oktatottakat olvastam el. Rájöttem hogy pl-ul a magyar nyelv a világon az egyetlen képalkotónyelv, és legalább 25 ezer éves. Az sem lehetetlen egyes szavai alapján, hogy 500 millió éves, mivel ezek nem szerepelnek az élő és holtnyelvekben sem. Lehetne folytatni régészeti leletekkel, néphagyománnyal, népművészettel, genetikával,stb. Most már örülök annak, hogy ez a "hirt" hallottam, mert soha nem néztem volna utána. Nem azt látom, hogy mennyit tudok, még csak azt sejtem, hogy mennyit nem tudhatok még a magyarokról, és ez nem mindegy.

Ezért ne gyalázzátok a Magyart. Ha nektek ott jó, legyetek ott és legyen szerencsétek, de ne köpködjetek haza.

14.12.

Szerintem itt nem "haza köpködtünk", hanem a külföldön élő magyarokról beszéltünk; nem?

Arról sem volt szó, hogy kint jobb-e, csak a kinti magyarokkal való tapasztalatokról.