Vajon miért van a magyar nevekben fordított sorrendben a keresztnév-családnév? Tudtok még ilyen népet? Szeretnétek ha megváltoztatnák, vagy inkább különlegesnek tartjátok ezt és tetszik?

"Mivel ezek jelzők, a beszédünkben is a keresztnevek elé rakjuk, így kerülhettek oda."

Tulajdonképpen igazad is lehetne, de NEM a magyar az egyetlen nyelv - messze nem! -, amely így használja a jelzős szerkezetet.

Akkor a többiben miért nem...?

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy vannak olyan nyelvek (pl. arab), ahol a jelző a jelzett után áll! Így ott nekik logikus lehet a Keresztnév Vezetéknév.

Nekünk tényleg ez a logikus, így maradjon.

Bibliográfiában sokszor az angol cikkekben is előre szedik a vezetéknevet, legfeljebb egyéb eszközökkel (vessző, kiskapitális szedés) jelzik, hogy elől áll a vezetéknév.

Bemutatkozásnál stb. én nem mindig cserélem meg, valahol nekem kicsit eltúlzott, rossz értelemben vett kéretlen előzékenységnek tűnik.

Szerintem arról van szó, hogy egy csomó nyelvi jelenség korrelációban áll egymással:

ige a mondatban inkább elől, vagy hátul áll-e

jelző a jelzett szó előtt, vagy utána?

birtokos és birtok sorrendje.

Elöljárószók (előragok), vagy utóragok?

Számoknál az egyesek megelőzik a tízeseket, vagy utána állnak?

Egyszóval: a valamilyen értelemben nagyobb ,kötéssel'', ,,központisággal'' rendelkező elem, a ,,fej'' megelőzi-e a ,,kiegészítő jellegű'' elemet, vagy utána áll-e?

Ezek között persze nincs szigorú korreláció, sok példát lehetne mondani, hogy egy nyelvben az egyik szempont szerint így van, de egy másik szempontból meg éppen úgy.

Ahol a ,,fej'' általában megelőzi a ,,kiegészítő jellegű elemeket, az inkább a nyugati névsorrendre ad ,,hajlamot'' (szerintem), de csomó ellenpéldát lehetne hozni, hogy itt nem valamiféle 100%-os meghatározottságról van szó.

A finn sok szempontból ugyanolyan szerkezetű, mint a magyar, de a neveknél ott is a nyugati névsorrend honosodott meg.

Orosz levelezésben néha láttam legalábbis látszólag a magyar sorrendnek megfelelő rendet is.

Szerintem történelmi véletlenek és egy bizonyos nyelvi alap együttese alakította így az egyes nyelveknél. A finnben éppen lehetnek keleti névsorrend - de nem lett: vagy a nyugati hatás volt erősebb, vagy más miatt, talán nincs is konkrét oka. A japán nyelv sok nyelvi jelenség terén mutat tipológiai analógiákat a magyarral, a ,,fej'' szinte minden szempontból a kiegészítő jelegű elemek után áll (ahogy a magyarban is többnyire). Ez a kínaiban szintén így van, szintén, bár talán kevésbé. Talán lehetne a kínaiban is nyugati névsorrend, de nem lett, mind a japánban, mind a kínaiban keleti névsorrend van.

Szedéshiba javítása + példák:

Szerintem arról van szó, hogy egy csomó nyelvi jelenség korrelációban áll egymással:

* Ige a mondatban inkább elől, vagy hátul áll-e

jelző a jelzett szó előtt, vagy utána?

* Birtokos és birtok sorrendje.

* Elöljárószók (előragok), vagy utóragok?

* Számoknál az egyesek megelőzik a tízeseket, vagy utána állnak?

Egyszóval: a valamilyen értelemben nagyobb ,kötéssel'', ,,központisággal'' rendelkező elem, a ,,fej'' megelőzi-e a ,,kiegészítő jellegű'' elemet, vagy utána áll-e?

Sokszor megfigyelhető, ha egy nyelv az egyik szempontból inkább ,,előre'' teszi a fejet, akkor a másik szempontból is ugyanezt a stratégiát fogja követni.

A francia pl. sokszor alkalmaz ,,szinte következetesen'' épp a magyarral ellentétes jellegű szintagmákat. A francia nem a legjobb példa, csak talán a legismertebb, de pl. az ír nyelv szinte tényleg végletekig épp fordított jellegű szerkezeteket használ:

* Tízesek az egyesek előtt,

* mondatot nyitó ige,

* éppen a magyarral fordított sorrendű jelzős szerkezetek,

szóval épp a ,,központi'' kötéseket hordozó ,,fej'' áll elöl, és utána a kiegészítő mondatrészek. A magyarban meg éppen hogy általában hátul áll a fej, de azért ebben nem nagyon következetes a nyelvünk, jóval tisztábban érvényesül néhány más nyelvben (India valamelyik nyelvét említették példaként, de nem emlékszem, melyiket).

Szóval úgy tudom, ez a ,,fej'' elhelyezéssel kapcsolatos nyelvtani alap az, ami nagyban hatott arra, milyen névsorrend alakuljon ki, de ez nem az egyetlen tényező, nagy szerepe volt a történelemnek, a külső hatásnak, a véletlen esetlegességnek.

A vezetéknév- keresztnév (most akármilyen sorrendben, akár nyugati vagy keleti) szintén nem is olyan univerzális jelenség, mint amilyennek itt Európában tűnik: a világon és a múltban voltak és vannak más sémák is emberek elnevezésére. Sok törzsi népnél az embereknek több nevük is lehetett, és a mai értelemben vett vezetéknév a többségüknél ott nem létezett, helyettük a társadalmi csoportok és az egyének elnevezésére mindenféle, a helyi jellegtől erősen függő sémák sokasága létezett.

Hát, sok okos válasz volt itt, de a megoldás baromi egyszerű. Abból a megfontolásból tesszük előre a családnevünket, hogy az a nagyobb, míg a keresztnevünk az a kisebb. Mivel én mint egyén egy nagy egésznek vagyok a tagja.

Így teszünk az idővel is. Előbb az évek, hónapok, napok. Az olyan népek, ahol az egyén kapja a fő szerepet, ahol a család semmilyen értékkel nem rendelkezik sokkal inkább elterjedtebb, hogy önmagát helyezi mindennek előterébe. Így a nevét is fordítva fogja mondani, hiszen ő előbbre való mint a családja, ezért keresztné, aztán a családnév. Az idővel is így bánnak, előbb a nap, hónap, év.

A másik oka pedig a sorrendiség. Régen főleg egy neve volt mindenkinek, amelyet a családtól kapott, ezért volt család név. Aztán amikor felnőtt férfivá érett és úgy döntött, hogy megkeresztelkedik, akkor kapott egy második nevet ez a kereszt név, amelyet a pap adott neki. Ennek értelmében előbb a család aztán a keresztnév jön.

Pl Koreában vagy Ázsia területén...én kpopper vagyok, az iparban legalább is ha nem a művésznevet használják, a 3tagú nevet mondják, de kéttagú lesz írástól függően mint a magyarban.

Pl. Kim Tae-Hyung vagy Kim TaeHyung is lehet

Azért, mert nálunk nem terjedt el a latinos névsorrend. Az európaiak a latinból vették át a mai névsorrendet. Pl. egy római név: Caius Iulius Caesar; Caius: keresztnév; Iulius: nemzetségnév; Caesar: ragadványnév (kb. dús hajút jelent, pedig iulius Caesar hamar megkopaszodott). A nemzetség-és a ragadványnévből alakult ki a családnév.

Az összes, kínai kultúrkörbe tartozó országban ugyanaz a névsorrend, mint nálunk.

Miért kéne megváltoztatni? Külföldieknek a fordítottat használjuk, magunknak meg a rendeset. A japánok, koreaiak is ezt csinálják, mégsincs ebből semmi problémájuk.