A harci dobok az ellenség katonáiban nem keltettek ugyanúgy harci lázat?

Messze van, halk - és nem a saját, megszokott ritmusod.

Inkább félelmet kelt.

Valószínűleg két külön kultúra és így a ritmus és a stílus különbözött.

Egyes elmondások szerint a 2. világháborúban is használták a zenét, mint pszichológiai fegyvert. Például éjszaka az ellenség számára elviselhetetlen zenét játszottak, így éjszaka kevésbé tudtak piheni és így másnap fáradtabban és kevésbé koncentráltan indultak harcolni.

A harci dob a ritmust adja meg, lehet, hogy a ritmus ugyan az, de nem az adja a félelmet, hogy milyen ritmusban ütik a dobot, hanem, hogy az egységbe sorozott katonák mennyire vannak összhangban a ritmussal. Ha egy zászlóalj nem képes mozgását összehangolni, akkor az egy gyenge egység és könnyen szétverhető, megzavarható, ami taktikai hátrány. Ám egy fegyelmezett egyszerre mozduló egység sokkal nagyobb félelmet kelt, hiszen egy test - egy lélekként harcolnak. A dob vagy bármilyen más zene csak a mozgás ritmusát adta meg.

http://www.youtube.com/watch?v=3VCq0i7kBlg

A másik oka pedig a ritmusnak, hogyha nem mozogsz együtt a többiekkel, akkor könnyedén maga alá gyűrhet a hadi gépezet. A tömeget nem lehet irányítani egyéni igények szerint, ha egyszer megindul, akkor vagy mész vagy eltaposnak. Nem vicces dolgok ám ezek.