Hány évesen és hogy jöttetek rá, hogy nem a Mikulás/Angyal hozza az ajándékokat? Hány éves kor az szerintetek, amikor a gyerek megkell tudja az igazságot?

Még nem voltam iskolás, de már nem hittem el ezt a hülyeséget.

Sőt, aztán borzasztó dühös voltam a szüleimre, hogy egyáltalán addig is etettek ezzel a marhasággal.

nekem nem volt egy ilyen "jééé, hát nem az Angyalka repül be a fával a nappaliba!" felismerés. Arra emlékszem hogy még alsós lehettem amikor már tudtam hogy nem, de azért eljátszottam hogy azt hiszem hogy igen. Azt hiszem magamnak játszottam:)

Egyébként meg ma nem hiszem hogy sok gyerek igazán hisz benne.. hogy is hihetne amikor dec.6-án délelőtt a Lehel piacon vagy 5 mikulással találkozik az ember..:S

a gyerek addig hisz benne amég akar.. ha elérkezettnek látja az időt, akkor meg már ő maga is segíteni szeretne fát díszíteni..

de szerintem csodás dolog volt amég elhittem..

Én 21 éves vagyok és hiszek abban, hogy van valami Angyalka/Mikulás-féle. :)

Persze nem az a klasszikus, aki hozza az ajándékot, hanem egy olyan, aki a Karácsonyt egy picit szebbé varázsolja minden családban. :)

Ja, és nem vagyok hívő, még mielőtt valaki letámadna. :)

Egyébként olyan 7-8 éves koromban jöhettem rá, hogy az a klasszikus Mikulás/Jézuska/angyalka nem létezik.

Mi abban a csodás dolog, ha valakit becsapunk?

Ha valaki 13 évesen is hisz benne, annál már szerintem problémák vannak.

Én már ötévesen sem hittem el.

Utolsó válaszoló!

Ha te ezt komolyan írtad, akkor én téged nagyon sajnállak. Nem azért, mert azt írtad, hogy már 5 évesen sem hittél benne, hanem azért, mert te ezt becsapásnak fogod fel.

A tiszta gyermeki léleknek szüksége van arra, hogy higgyen a csodákban. Én csak szeretettel és tisztelettel gondolok szüleimre, akik ezt a csodát igyekeztek gyermekkorunkban megóvni számunkra.

Én nagyon sokáig hittem abban, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, függetlenül attól, hogy az iskolában minden évben mi díszítettük fel a fát, és osztálytársunknak mikulási ajándékot kellett vennünk.

De ezt a fajta ajándékozást, és az otthoni csodavárást mindig külön tudtuk választani, négyen voltunk testvérek, emlékszem, mennyire haragudtunk a nővéremre, amikor azt mondta, hogy nem is a Jézuska hozza az ajándékot.

December 24-én az volt a szokás, hogy délután átmentünk a barátnőmhöz, akinek már megjött a Jézuska, és ott játszottunk, amíg szüleink nem jöttek értünk.

Ilyenkor megvendégelték a szüleinket, beszélgettek mindenféléről és nem akartak tudomást venni arról, hogy minket már a fene esz meg, hogy mikor mehetünk haza, hátha meghozta a Jézuska a karácsonyfát.

Most, hogy ezeket a sorokat leírom, szinte magam előtt látom azokat a régi karácsonyokat.

Emlékszem, abba a szobába, ahol a karácsonyfa állt, szinte lábujjhegyen, suttogva mentünk be mi gyerekek, szinte éreztük az esemény misztériumát.

Hogy hány évesen jöttem rá, hogy ez nem igaz, meg nem tudnám mondani. Valahogy egyszer csak természetes lett, talán akkor, amikor először segítettem szaloncukrot kötözni.