Aki baráti hangon beszél egy tanárral, vagy érdeklődő kérdéseket tesz fel, arra miért mondják egyből, hogy "benyal"?

Érvelj! Addig nem fogok adni a véleményedre, amíg nem teszed. Mivel bizonyítod, hogy ez a viselkedés azt jelzi, hogy éretlenebb vagyok?

Gondold végig pusztán logikai szempontból: az elején, legelső iskolás éveiben mindenki engedelmeskedik a tanár néninek, mint a felnőtteknek általában. Később fokozatosan elkezdeneke vitatkozni a tanárral, ez a lázadás időszaka. Majd vagy benő a fejük lágya vagy nem - esetünkben azért maradnak olyanok a legtöbben, amilyenek, mert a nagy liberalizmusnak köszönhetően egyszerűen divat emberszámba nem venni egy olyan tanárt, aki akár csak egy kicsi gyengeséget is mutat.

Ahogy fejlődik az ember, vagyis egyre közelebb kerül a valódi felnőttséghez, megtanulja partnerként kezelni a tanárt -ez látható egyetemeken. Olyan ez kicsit, mint a szülők felé való viszonyunk: anyának az elején mindig igaza van, később anyának nincs igaza, később anya semmit sem tud, aztán amikor szülővé válik a gyerek, rájön, hogy anyának nem is volt olyan könnyű, és rengeteg mindenben mégis igaza volt. A tanárokhoz való viszony is hasonló, de meg kell lépni ezt az utolsó lépcsőfokot. Azért látom a dolgokat úgy, ahogy, mert felnőttek között nőttem fel.

És szerinted miért az érettség jele az, hogy válaszul arra, hogy egy tanár rossz jegyet ad annak, aki egyszerűen nem érdemli meg, mert fingja nincs az anyagról, az illető elkezd félhangosan visszadumálni a tanárnak, hogy "mert pofára megy az osztályzás"? Vagy: végigröhögi a gyerek az órát, a tanár rászól többször, majd türelmét vesztve mondja neki, hogy üljön el, a diák meg visszamondja a tanárnak ezt, ebben a formában: "nem értem, maga miért b*szogat engem". Ezek a közelmúltban megtörtént esetek, amiket én mindkét oldalról látok, mert egyfelől az osztály része vagyok, másfelől a kívülről is látom (mert nem a gyereknek adok igazat), hogy milyen bunkó a gyerek, aki ilyet mond.

Szóval kérlek írj valami használhatót, mert ezt így nem tudom elfogadni. Csak indokold meg valahogyan.

09:39: Ez érdekes hozzáállás. Nem tudom, bennem sosem merült fel, hogy a kortársaim a tanároktól való félelmükben, stressz miatt piálnának. Szerintem itt már inkább a tanár az, akit a legnagyobb stressz ér. Én nem önvédelemből teszem, amit teszek, én a tanárokkal emberileg valahogy jobban tudom azonosítani magam. Van, akiről kifejezetten az anyukám jut eszembe, és sajnálom, amit vele művelnek, mert látom, hogy nem bírja kezelni. De ha meg kiállok érte, akkor nagyon rosszul járok...

Akinek írtam, hogy érveljen:

Ne haragudj, de félreismertél. Tényleg nem dacból írom, csak azért, hogy ellentmondhassak neked, nem ez a célom. Nem a bulizást, a lázadást ellenzem, mert egészséges egy mértékig. Egyébként volt ilyen időszakom, akkor szembe mentem a tanárokkal, bár nem annyira, mint egyesek. De azért volt.

Szóval én most nem az önmagunk kiélésée-ki nem élése témakörről beszélek, hanem arról, hogy míg régen a tanár ugráltatta a gyereket, most már teljesen átfordultunk a ló túloldalára. Nem mondom, hogy a régebbi módi a legjobb, ami lehet, mert az sem természetes, ha a gyereket állandóan verik, de ennél szerintem biztos, hogy jobb volt. Adott egy tartást, férfiasságot. Akkoriban még a gyerekek is verekedtek, talán éppen azért, mert őket is verték. És jobb is volt így kiélni az agressziójukat annál, mint ami most megy, hogy elfojtják, mert rögtön fegyelmit kapnak, aztán sokkal rosszabb helyeken tör elő.

"Mert "ez" az illendő. Ebben a korban. A "korban" kifejezést kétféle értelemben használtam.

De azért ne haragudj, hogy megkérdem. Hány éves vagy?

Már csak azért is, mert nem hiszem, hogy huszonötnél fiatalabb lennél. A stílus, ahogy fogalmazol, ahogy sorba veszed az érveket, a "gondolatmenet" nem tizenévesre utal.

Talán egy fiatal, - a pálya nehézségeit még nem kellő "rezignációval" kezelő - tanár vagy?

Ha nem, "gratulálok" a precíz koravénségedhez, Sok kemény küzdelem vár...

dellfil"

Hú, ez nagyon jól esett, köszönöm szépen! Igazán örülök, amikor ilyet olvasok. 18 éves vagyok egyébként. Szó, mi szó, sokan tartanak csodabogárnak. Az, hogy kívülálló vagyok, nekem egyfajta "védjegyem". Félig-meddig persze poénból írom, hiszen nem divatból teszem, de valahogy mindig itt kötök ki. Sokan mondták már, hogy koravén vagyok, mindig inkább felnőttekkel barátkoztam, kortársaimmal sosem jöttem (jövök) ki igazán. (ha esetleg érdekel a történetem, személyiségem, küldök pár előző kérdést, amikben magamról részletesebben írtam.)

Hát a küzdelem számomra nem újdonság. Igencsak kiutáltak a nézeteim miatt általános végén, de én még így is azt mondom, hogy jobban jártam, mintha birkává változtam volna... sosem féltem nem egyetérteni a tömeggel. Ehhez kell belső erő, mert nagyon nehéz ellenállni a nyomásnak. Itt, középsuliban találtam pl. olyan barátot, aki valahol félúton van a tömeg és az én stílusom között- nagyon érett gondolatai vannak, okos, de fél az egyedülléttől és inkább csapatba tartozik, nem mer elkülönülni. Hülyének is néz kicsit a vakmerőségem miatt. Én volt olyan, amikor teljesen egyedül maradtam, de megmaradtam. Csökönyös eset vagyok:D

Bocsi a késői válaszért.

"Ja és szerinted akkor mi az oka annak, hogy isznak a fiatalok?Mire jó az alkohol szerinted?"

Egy szóval: menőzés.

A felnőttek stresszoldásból, "lazulásból" isszák, mert "üresjáratba" teszi egy kicsit az agyat, elfeledteti a gondokat, segít ismeretségeket kötni a gátlások oldása által.

Ami a fiatalokat illeti, ők meg csak azért isszák, mert ezt látják a felnőttektől, és aki "felnőttesebb", az ugye a menő. Az nyeri a versenyt. Ennek már pszichológiai-biológiai okai vannak, a madarak között is az a fióka lesz az életerősebb, ami hamarabb naggyá fejlődik és kirepül a fészekből, a növények is azon versenyeznek, hogy hamarabb érjenek be, mint a másik. Szóval sietség a felnőtté válásba. Szerintem egyenesen röhejes, amikor a 15 éves gyerek úgy pózol sörrel, hogy legszívesebben kiköpné, mert nem tetszik neki az íze. A cigivel ugyanez a helyzet, nem tudsz olyat mondani, akinek elsőre ízlik, mert elsőre mindenki utál természetellenes füstöt beszívni, mindenki csak menőzésből teszi meg. Az oké, hogy később megszereti, ha már rászokott, de elsőre mindenki csak azért szív bele, hogy ne lógjon ki a sorból. Hozzáteszem, visszatérve a sörre, hogy én 18 éves vagyok, de még mindig utálom az ízét. Igazából semmilyen szeszesitalét nem szeretem, ha ebből a szempontból nézzük. Egy jó gyömbér akármelyiket veri.

Kérdéseket majd még nézek, itt egy éppen aktuális:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nepszokas..