A kutya szó miért negatív jelző? Honnan ered?
A kutya - bár hűséges, megbecsült állat - mégis, a háztartáson belül a kutya van legalul, értelemszerűen. Szerintem ennyire egyszerű.
A kérdésen én is a napokban gondolkodtam, mert ismerem a huncut szó eredetét is, meg a "kutyaketyeróját (kutya keservit)" jellegű kifejezéseket.
Más. Eszembe jutott, amit elfelejtettem:
A kuyta a népi kultúrában któnikus szimbolumként is megjelenik, mint ilyen, "aljas" és megvetett állat.
Pl. a nyugatiak a magyarokat mondták kutyafejűnek a kalandozások idején, a magyarok a tatárokat, az erdélyieknél pedig ma is ismert a vélekedés, mely azt állítja: Haynau lánya kutyafejű volt és szőrösmellű!
A kutya "igazi" neve az "EB"
A kutya szót először XVI század elején jegyezték fel, ekkor azonban még nem jelentette négylábú barátunkat, hanem a hitvány emberre mondták. Ebből az időből maradt ránk mint negatív jelző.
Mai jelentése először 1585-ben fordul elő. Középkorban a "kutyára" használatos volt még a "cenk" elnevezés.
A "kuvasz" is becsmérlő szó volt még a XVI. század elején, noha a sumer eredetű kuvasz mint fajta már a honfoglalás idején is létezett. A kuvasz sumer jelentése haragos.
A puli sumer neve is puli. :)
Tény, hogy a szó márszi eredetű (ráadásul a kussa ott is kutyát jelent, mint állatot), de az "eb" a magyarban annál is fiatalabb. (XVI. sz. végén tűnik fel először.) A kettő egymás tökéletes szinonímája. Nem gondolnám véletlennek, hogy a kutya szó negatív jelzőként is használható, kevéssé tartom valószínűnek, hogy egyszerű etimológiai különlegességről van szó.
A sumert a XVI. századi magyar nyelvtől "csupán" néhány évezred választja el, a kettő között pedig nincs igazolt kontinuitás. A párhuzam értelmetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!