Mikor élt a "népi" magyarság?

Az első kicsit szűken érti, a 19. század első felét szerintem bele lehet érteni, de talán a 18. sz. végét is.

Lásd pl. ezt: "A magyar népmesekutatás, népmesegyűjtés kezdetei a 18. sz. végére tehetők. Szilcz István, Udvarhelyi Szeles János, Virág Pál mesefeljegyzései arra engednek következtetni, hogy ebben az időben a népmese még nemcsak a paraszti faluvégi, hanem a nemesi, kollégiumi környezetben is élt." Forrás: [link]

Vagy ezt: "A magyar népdalgyűjtés kezdete 1832-re tehető, amikor Mindszenty Dániel és Udvardy János akadémiai felkérésre gyűjtő- és rendszerezőmunkába kezdtek." Forrás: [link]

A cigányság kicsit tovább megőrizte, ott a XX. században is létezett eleven meseképződés

[link]

[link]

Sajnos ennek a magas rendű népnek kultúrája is tönkrement a nyomor és a társadalmi kettészakadás miatt, ebben szerepe volt az állami gondozásba vételenek az ideológiai, tömeges alkalmazása is. Édes Erdély archaikusabb cigány közöségei őrizték legtovább az autentikus, belső meseképződési folyamatokat. Nem véletlen, hogy ezekben a mesékben a király repülőgépen is járhat, tanácselnökökkel is tárgyalhat.

Az már külön érdekes kérdés, hogy mit hoz a jövő. Ilyesmire gondolok:

[link]

Ebben az az érdekes, hogy egy olyan természeti jeleenség, amelyet a legfejlettebb tudományos kutatások csúcsteljesítményeivel fejtettek meg --- 37 000 éve zajlott geológiai, földtani események --- azok eelvileg nyomot hagyhattak valamilyen őskori nép hiedelemvilágában, ráadásul ezek még ma élő természeti népek folklórjában is nyomokban fellelehetőek. Még érdekesebb, hogy egy mai nép öregjei ezt a híírt érdekesnek találták, és kapcsolaatba tudták hozni saját kultúrájuk megőrzött elemeikkel.

Még azis lehet, hogy egy ilyen fajta dolog, ami nálunk csak mint ritka különlegesség jelentkezik, az más bolygók földönkívüli értelmes lényeinek többségénél a norma, szóval náluk a természeti népek folytatólagosan mentek át fejlett tudományos társadalmakba, úgy, hogy közben folyamatosan megőrizték társadalmaik ősi egyenlőségét, demokráciáját, ,,őskommunizmusát'', mindvégig létezett népi folklór, amely a tudománnyal teljesen párhuzamosan létezett.

Az is lehet,hogy a Föld jövője is ilyesvalami lesz: az éghajlati válság, és a harmadik világ mérhetetlen nyomorának, mélyszegénységen megoldása, kijavítása után, az autoriter, populista, veszélyes tendenciák megfordítása után nálunk is valami új-régi ősi egyenlőség, természetes demokrácia alakul ki újra. Olyasmi lesz, mint amit érintőlegesen gyerekkorunkban tanytottak a törikönyvekben, persze az akkori politikai sallangok nélkül: az ősközösség természetes módon ismétli meg magát egy magasabb szintű kommunizmusban. Magyaroszágon is újra demokrácia lesz, de nemcsak az, hanem a késő 80-as, 90-es évek mindmáig tartó társadalmi szétszakadási folyamata is visszafordul, a nyomor eltűnik ,és a kultúra is sokarcúbb lesz, kisnyelvek pedig, mint a cigány, beás-cigány meg ilyenek mind újra lesznek éledve. Egyes elszigetlet kis néptöredékeknél meg teljesen kimarad az osztálytársadalom köztes fázisa, ezek közvetlenül lépnek majd át ősközösségből valamiféle posztmodern kommunizmusa. Ezeknél folytatóagosan meg is marad a nép kultúra (a töbi népnél meg újraéled).

5

Vagy éppen az egész cikk baromságokon rágódik, és a valóságban 100 éve látta egy vándor azt a vulkánt, egy szigeten, és aztán az erről szóló történet hagyományozódik szájról szájra. Vagy akár egy fehér ember talált ki egy mesét a birtokán élő feketék gyerekeinek... :) De ezek a bölcsészek már egyből azzal jönnek, hogy a feketék nyilvánvalóan már 3x olyan régen élnek ott, mint ahogy azt a terepen dolgozó oktalan régészek gondolják...

Kérdező:

Amit jelenleg ismernek az emberek, azok az adott népi dolgok utolsó változatai, általában a XX. sz. közepéről. Akkora kezdődött meg a haldoklásuk. A ruhák az ipari előállítású anyagok miatt mentek ki a közhasználatból, a népmesék és népdalok meg a rádió, tévé elterjedése miatt. A népszokások valamivel tovább bírták, egyes dolgok az évezred végéig (bár ez nagyon változó), a sok idegen beköltöző, ill. a hagyományok megtartóinak szétrajzása miatt szűntek meg.

Ha beírod a gugliba, hogy kalocsai hímzés, akkor egy nagyon tarka hímzést kapsz.

A valóságban a XIX. sz. legvégéig fehér hímzést használtak, akkor bejött egy szín, utána 15-20 évente egy újabb szín, a végén gyorsan egy csomó szín. Az egészet az működtette, hogy a lányok nem akartak olyan régimódi ruhát, mint az anyáik (pont, akárcsak ma), és amint tudtak új színt szerezni a fejlődő ipar segítségével, felhasználták.

Szóval, ez a mai kalocsai hímzésnek ismert dolog a 2. világháború előtti időben lett ilyen. Utána a háború után meg már elég gyorsan elterjedtek az olcsó, nyomott mintás ruhák, tehát a hímzés megszűnt élőnek lenni, onnantól a kalocsai hímzés nem változott. Az öregeknek jó volt a régi, a fiatalok meg nem hordták, tehát nem is modernizálták.

A cikkben régészek és geológusok vannak, és a leközlő szaklap is geológiai. Viszont persze ttől még valóban állhat valamiféle kontamináció is a háttérben. Érdekes kérdés viszont, mi lesz a néprajz jövője, általában is, itt persze csak a belátható közeljövőre gondolok.

Abszolút érintetlen népi kultúra a Szentinel-szigetek északi szigetén van (valójában az sem az, de a legközelebb állhat hozzá), viszont épp ezért nem is folyik ott néprajzi adatgyűjtés. Feltehetőleg az ottaniak néhány múltszázadi rabszolgakereskedő hajó viselkedése miatt durvultak be, feltehtőleg járványterjesztő veszélyforrásoknak gondolnak minket, nem is engednek a szigetükre senkit, India meg szerencsére ezt elfogadó álláspontra helyzkedett. A dolog annyiból szerencsés, hogy valóban nem lenne jó mostanában kontaminálni a szigetet, sem néprajzi, sem közegészségügyi értelemben. Feltehetőleg a sziget néprajza majd álcázott, miniaturizált drónok révén kerül feldolgozásra néhány évtized múva. Annyiból az jó lesz,hogy újra lesz ,,élő'', terepi néprajz, a kontamináció teljes kizárásával.