Mesélne valaki, aki ott él egy kicsit Svájcról?

Én Svájcban élek, de Basel-Stadt kantonban, ami kicsit külön kategória, így nézd, amit írok.

A legendás pontosságuk?

Hát, én már láttam vonatot késni, ültem is olyanon, amelyik késett. Csak itt a késés azt jelenti, hogy ki van írva: 3 percet késik... 4 percet...

De természetesen általában minden pontos, az átszállásra nyugodtan lehet 2-8 percet számolni, attól függően, hogy melyik vágányról mész melyikre, persze ezt is lehet pontosan tudni előre, hogy hová ér és hogy honnan megy a csatlakozás, és hogy a peron melyik részén vannak a másod vagy első osztályú kocsik. De ha netán nem nézted volna meg, megállás előtt be is mondják az alternatívákat.

Nekem óriási mázlim van, hogy teljesen kötetlen munkaidőben dolgozom, de néha még így is furcsán néznek, ha a szokásos 9 helyett 9.15-kor futok be reggel.

Meg úgy általában igaz, hogy nem öt percre, meg negyed órára kerekített időben gondolkodnak, mint az a vonatos példából is kiderült... megkérdeztem a lakótársamat, mennyi idő gyalog a vasútállomás, az volt a válasz, hogy 12 perc.

A legendás pontosság és tisztaság egyébként csak német Svájcra igaz, a francia és az olasz rész lényegesen franciásabb, illetve olaszosabb :D

mily meglepő, a késő vonattal is délen volt szerencsém találkozni...

Cserébe viszont rugalmasabbak is kicsit, egyszer sikerült fennragadnunk a hegyen az utolsó felvonó után, és sikerült még egy "búcsúkört" kiudvarolni az üzemeltetőtől; mentségünkre legyen mondva az volt az első nap, hogy korábban zártak, volt egy helyi néni is az édesanyjával...

Szerintem egyébként nem olyan értelemben a "rend birodalma" az ország, hogy mindenki be van kockázva és igazodik a sorokhoz. Tény, hogy amennyire ésszerű és elvárható, mindenki igazodik a szabályokhoz, viszont arra is nagyon törekszenek, hogy a szabályok ésszerűek legyenek.

Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon segítőkészek és rugalmasak, ha tudom, hogy mit szeretnék, és el tudom értelmesen mondani.

Egyébként a "helyi" (elsősorban német) sztereotípia nem annyira a pontosságukat emeli ki, hanem inkább az udvariasságukat, diplomatikusságukat.

Ha valami nem tetszik, valamit nem jól csinálsz, azt nem úgy közlik, hogy "ez itt így nem jó elrontottad csináldújra nemjöhetszbe puff pont kész", hanem hogy "nagyon jó hogy ez meg ez ilyen, így csináltad stb csak jobb lenne ha itt ezt inkább emígy..." - és elvárják, hogy te is így kommunikálj. Én alapból magamtól is ilyen lennék, de a kicsit limitáltabb nyelvi mozgásterem miatt külföldön inkább a direktebb és lényegretörőbb fogalmazásra szoktam törekedni, és az elején ebből volt kellemetlen helyzetem.

A katonaságról meg valószínűleg minden igaz, amit hallottál :D, én legjobban azon akadtam le, hogy a kézi fegyvereket otthon tartják, hogy a kiosztásukkal ne kelljen tökölni, ha arra kerül a sor...