Japán Indiához képest miért ennyire fejlett ország miközben a japánok szinte alig beszélnek angolul az indiaiak meg már gyerekként is?

A japánok nagyon szorgalmasak, sok az extra munka, okosak és nagyon tisztelik a vezetőiket.

Az indiaiak pedig...hát... legyen elég annyi, hogy legnagyobb etnikumunk onnan származik, és látható a munkamoráljuk itthon is.

Az indiaiak amúgy nem szeretik az angol nyelvet, tudják és használják, de nem szeretik, mert "gyarmati múlt".

Pl. Nigéria: angol a hivatalos nyelv.

Szerintem sokkal rosszabb, mint India...

A japánok még egész tűrhetően beszélnek angolul a kínaiakhoz képest...

És a technikához nem feltétlenül kell az informatika, mivel nem csak szoftver, hardver is kell hozzá. Azokat a hardvereket pedig le is kell gyártani, ebben pedig a japánok és kínaiak is nagyon jók, sokan vannak és szorgalmasak.

Tudjátok, amikor Magyarországon egy kukkot nem beszélt senki angolul, akkor volt ennek az országnak nyomtávonként 40-féle saját tervezésű gőzmozdonya, elláttuk a világot gyógyszerekkel, élelmiszerrel, műszerekkel, optikai cikkekkel, Dél-Amerikát motorvonatokkal, Ázsiát, Afrikát autóbuszokkal, a Szovjetunió vizeit hajókkal, párosával születtek a találmányok és a Nobel-díják, felépítettük magunk saját ésszel és erővel az egész országot a kisföldalattitól a vízhálózaton át az utolsó hétvégi házig. Meg megtermeltük magunk, amit ettünk. Mi etettünk más országokat. Konzervgyár, olajgyár, cukorgyár... Régen más országokban az lett a szabvány meg az űrszelvény, amit a Ganz gyártott. Ma meg nekünk kell szétverni az alagutunkat, hogy beférjen a baszk villamos.

Ezt sikerült összehozni az angoltudó - és semmi mást - nemzedéknek.

Megjegyzem, ha valaki régen tudott angolul, az garantáltan tudott már előtte ógörögül, latinul, németül, franciául, oroszul, ízlés szerint tótul, rácul, jiddisül is. Aztán jött az angoltudás úgy nyolcadik helyen. Volt kimagasló oktatás és tudás, nyertük sorra a világban az iskolai versenyeket.

Japánban azért nem beszélnek angolul ma se, mert megengedhetik maguknak. És mosolyognak rajta, mint egy valamire való, önálló lábakon megálló ország. Itt, hazugságokban szárnyaló hazánkban, ahol hárommillióból egymilliónak az a becses foglalkozása, hogy Londonban tányért mosogat, a maradék meg tányért hord ki a Duna-korzón jóllakott külföldieknek vagy valami külföldi cégnél segget nyal, cégnél, ami abból él, hogy konkurenciaként felvásárolt, bezáratott, és ledózerolt magyar gyár helyén ingatlant spekulál... szóval itt egy kicsit mások a dimenziók és a lehetőségek.

Azt mondták a rendszert váltó bölcsek, milyen jót tesz majd az országnak, hogy a fiatalság megtanul angolul. Belefektettek. A fiatalság megtanult angolul, aztán elment Angliába. Nem is Görögországba ment el, hanem Angliába, mert angolt taníttattak vele. Itt meg itt maradt a sok még hülyébb. És a görögök se lettek tőlünk okosabbak. Mégis mit nyertünk mi ezzel az egésszel, azt én, mint még hülyébb, nem tudom.

Na maradjunk annyiban, hogy nem állítanám egyenes arányba egy ország angoltudását és egyéb képességeit. Hát lehet, néhol van ebben valami, néhol meg nincs.

(Egyébként nem mérném le a japánok angoltudását rögtönzött társalgásokkal, meggyőződésem, ha a saját nyelvükön szólítanák le őket, akkor se nagyon öntenék a szót, sokkal visszafogottabb, gátlásosabb ott az általános viselkedésforma. Máshol is van az az embertípus, aki jobban remekel írásos formában, meg csendes sarokban elmélyült gondolkodásban, mint szóban, társaság és kamerák előtt.)

A harmadik világ pedig nagyon sok helyen úgy néz ki, hogy kétszáz szigeten háromszáz faluban négyszáz nyelven beszélnek. Nekik nem csak az angolok miatt, hanem maguk miatt is az angol a közvetítő nyelv nemzedékek óta. Nem is tudnának kifejezni a saját nyelvükön már semmi olyat, ami meghaladja az ősközösségi életvitel mindennapi problémáit. A maiak nem tanulják, hanem kiskorukban belenőnek már ebbe a félangol világba.

A technológiai fejlettség, a jólét és az angol nyelv között egyértelmű párhuzamot vonni durva sarkítás.

A japánoknál inkább kulturális berendeződés miatt van, nem a nyelvtudás hiánya miatt, amit írsz. Perfekcionisták és félénkek, a társadalmuk szigorú, zárt, tradicionális, a teljesítmény és a szégyen elkerülése rettentően fontos nekik. Hacsak nem anyanyelvi szintű, tökéletes britséggel beszélnek angolul, akkor nem mernek angolul megszólalni, nehogy elrontsanak valamit, félreértést idézzenek elő, megsértsenek valakit vagy szégyenbe hozzák magukat.

Az indiaiak ennél lazábbak sokkal, és az angolon kívül alapból több, mint 19 ezer nyelvet, nyelvjárást beszél a kb. kétezer különböző etnikumból álló lakosság. Ráadásul India nagyon sokáig angol gyarmat volt, amikor az angolt tették meg a hivatalos nyelvvé és angolok töltötték be a fontos pozíciókat. Ez idő alatt az indiaiak nyelveibe nagyon sok angol kifejezés átvándorolt, és az angol a mai napig megmaradt a hindi mellett afféle univerzális közvetítőnyelvként, félhivatalos nyelvként. Tehát a legtöbb indiai nem úgy tanulja az angolt, mint egy átlag japán vagy magyar, hanem ahogy cseperedik, innen-onnan ráragad, célzott, intézményes keretek között tartott nyelvtanítás nélkül is.