Ismeritek ezt az idézete? "Szentgyörgy napján, kihajtáskor nagyanyám is lehet pásztor, Mihály napján szoruláskor az a pásztor, aki számol. "

Én még nem hallottam, de értek annyira a néprajzhoz, hogy egyértelmű legyen.

A jószág télen a falubeli vagy tanyai szállásra behajtva telelt, szénán. Szent György napján volt a kihajtás, amikor az állatokat a legelőre vitték, nyáron az állatok kint laktak a pusztán. Vagy csak úgy szabadon őrizve, vagy éjszakára karámba zárva.

Szent Györgytől fizették a pásztort, ekkor adták át neki az állatokat. Ez a "vállalkozó" volt a számadó. (Számadó juhász, számadó gulyás, számadó csikós, stb.) Ő felelt a jószágért a saját vagyonával, hogy meglegyen minden állat. Ő vette fel maga mellé a legeltetési időszakra a segítőket, a bojtárokat, ő irányította az egész nyári munkát, a legeltetést, az állatok védelmét, szükség esetén gyógyítását.

Aztán Szent Mihály napján véget ért a legeltetés, a tulajdonos(ok) átvette(ék) az állatokat, ekkor kellett elszámolni a pásztornak a rábízott jószágokkal.

Tehát a mondás arról szól, hogy tavasszal bárki el tudja kezdeni legeltetni az állatokat, az semmi. Az a valami, ha ősszel is megvan mind, nem veszett el, nem döglött meg, nem beteg, szép gömbölyűre hízott a nyáron. Ehhez kellett a nagy szakmai tudás.

Egy mai példával: nem az sofőr, aki januárban elindul Novoszibirszkbe kocsival. Erre bármelyik kezdő sofőr képes. Hanem az a sofőr, aki oda is ér, baleset nélkül, időben.