Miért mennek az emberek a temetőbe évente ha ettől csak szomorúak lesznek?

Én nem leszek szomorú tőle.

Van, aki ennél gyakrabban, akár naponta jár temetőbe és gondozza a szerettei sírját. Lehet, hogy szomorú lesz tőle, de attól még szomorúbb lenne, ha a házastársa / gyereke / szülei sírját felvetné a gaz.

Aki csak évente egyszer meg, az nem lesz szomorú tőle...

Nem azt mondom, hogy folyton ki kell járkálni, de pl. tavasszal kimenni elég alap szerintem - már akinek a hozzátartozóinak a sírja nem köves, hanem növények is vannak. Meg párszor az évben, amennyi gondozást az adott sír igényel.

Mi nem évente megyünk, hanem évente többször is. Szomorú, hogy halottaink nincsenek köztünk, de jóleső érzés, ha rájuk gondolunk. Mindenki addig él, amíg emlékeznek rá! - szokták mondani. A mi családunkban generációkra visszamenőleg mennek a történetek, még üknagyszülőkről is. A családfa is össze van állítva, amit máig ki szoktunk egészíteni az aktualitásoknak megfelelően. Vannak fényképek, videofelvételek (amióta ez létezik), régi családi Biblia, melyben vezetve van a születés, halálozás. De a kedvenceink a sztorik, történetek! Szerencsére, kisgyerekeink is élvezettel hallgatják, így generációról, generációra szállnak.

Halottak napján, legtöbb esetben, mi nem megyünk ki a temetőbe. Előtte vagy utána pár nappal szoktunk. Amikor egészségi állapot is engedi, az időjárás is megfelelő. Úgy hisszük, ha halottak napja azoknak kell, akik évente csak egyszer mennek a temetőbe. (így talán jobban érzik magukat, hogy ezt is letudták)

A temető nem egy rejtélyes hely, az egy park, ahol emlékezhetünk. Érdek, sok országban a mindennapok része. Nemrég nálunk is futóhelynek engedélyezték, ami sok országban egy bevett szokás, de számtalan magyar emberben ez felháborodást keltett.

Mi, akik számára a temető természetes hely, egy park, amely még sétára is jó, nekünk pl. nagyon furcsák a templomi és egyéb urnatemetők. Családunk többsége úgy érzi, mintha ezek egyfajta zárkák lennének, amolyan halál utáni börtönök. (ízlések és pofonok)

Én azt gondolom, hogy a FELTÁMADÁSBA VETETT HITET KÉPES NÖVELNI! Tehát nem tartom mindig minden esetben annyira túl szomorú dolognak...

Ui: ezen kívül azt is jelképezi, hogy a földi szenvedések egyszer mindenképpen véget érnek. "Megboldogulunk" az elhalálozáshoz közeledve.