Jobban elfogadnál olyan cigány fiatalokat, akik tudatosan nem vállalnak gyereket?

A válaszok többségén általában meglátszik, hogyan gondolkodik a magyar... Trianon nem a véletlen műve volt. Én magyarnak tartom magam, de gyerekkoromtól egészen mostani - 43 éves - felnőtt koromig elkísért a sötétebb bőrszínem és a fekete hajam miatt, hogy cigány vagyok. Előfordult, hogy a második munkahelyemen, ahol közel 9 évig dolgoztam, az egyik kolléga szó szerint - persze általa viccesnek vélt módon, de egyébként nagyon sértőn - mondta rám, hogy cigány vagyok. Ennek a cégnek a vezetője voltam (60 alkalmazott összesen), simán kivághattam volna az utcára, de nem tettem. Elbeszélgettem vele és értésére adtam, hogy ezzel a viselkedéssel nem lesz több, vagy jobb ember. Találkoztam már jó és rossz cigányokkal is, de egyet tudok, ha a normálisabb csoportba tartozol, vagy ha nem is vallod és érzed magad annak, de mégis elítélnek, az tényleg mély sebeket tud ejteni. Főiskolát végeztem, 10 éve élek külföldön, 2 különböző országban is éltem, 1 idegennyelvet közel anyanyelvi, egy másikat tárgyalási szinten beszélek. Jelenleg Európa egyik legnagyobb cégének a németországi központjában dolgozom. Soha nem loptam, nincs adósságom egy fillér sem, soha nem szorultam semmilyen állami segítségre, de egyet megfogadtam... nem fogok gyereket vállalni. Ha véletlenül kicsit sötétebb lesz és esetleg valaha hazaköltöznék Magyarországra, akkor nem akarnám kitenni annak, ami engem ért egész életemben.

Nem pontosan a kérdésre adtam választ, de talán sikerült egy aspektust megvilágítani, hogy én miért is nem vállalok tudatosan gyereket, pedig még csak cigánynak sem érzem magam.