Szerintetek ez a vers mennyire béna, mennyire szörnyű?

Jó volt néha álmodni a lehetetlent...

Jó volt néha játszani a tehetetlent...

Jó lett volna kivárni a várhatatlant...

Jó lett volna meglátni a láthatatlant...

Szikláink rétegeiben rejlõ gyémánt,

és a tudás melyért ezer nemzet kést ránt:

Valójából ezek fabatkát sem érnek,

mégis kiváltói vitáknak és vérnek.

Leomló légvárak tornyaiban élünk,

magánytól rettegõ félelem a létünk.

Nap mint nap vívjuk ez igaztalan harcot,

másoknak mutatunk ezer hamis arcot.

Ideje lenne megemberelni magunk,

ha majd meghalni szegényen nem akarunk!

Adni kell az életünknek egy keretet,

e keret legyen a végtelen szeretet!