Milyen egy színháznak a tagja lenni? Milyen az "ottani világ? "

Úgy gondolom elég barátságos. Nyilvánvaló, hogy a színész szakmáról gyártják a legtöbb sztereotípát, pl. “A színészek állandóan rivalizálnak egymással”, “Csak protekcióval lehet bekerülni”,de ezeknek gyakran semmi alapja nincs, csak a fogyatékos laikusok szivatják a népet, hogy még vêletlenül se erre a pályára menjenek.

Van pár barátnőm, akik korábban gyerekszínészként játszottak, ma pedig már komolyabb szerepeik vannak. Ők nagyon szeretik. Remek kapcsolatokat lehet építeni, mindenki vidám és pozitív.

Sok ismerősöm, illetve az egyik rokonom is színész, és biztos vagyok benne, hogyha annyira utálnák, már rég abbahagyták volna. 😂

"Milyen egy színháznak a tagja lenni?"

Melyik tagjára gondolsz?

Netán arra, aki előadás után takarítja a nézőteret, vagy pedig aki a szinpadon szerepel?

Köztük még sok-sok szakmabeli ténykedik (hangosító, világosító stb).

Hiába ír itt bárki bármit, mert két emberi közösség nem egyforma.

Biztosan lesz, aki elfogad és talán lesz, aki fúrni fog.

A közösségtől és tőled is függ, hogy érzed magad.

Szerintem ezt csak úgy tudod meg, ha kipróbálod.

Manapság egyre inkább futószalagszerű, gyárként működik a színház. Idősebbek mesélnek társulati létről, közös bulikról, összetartásról stb. Kisebb színházakban valamennyire még lehet belőle, de megye székhely főszínházában is egyre kevésbé.

Az éppen kinevezett igazgató hozza a haverjait, sok színészt aki régebben van ott kegyelemből megtartják, mert nem tudna elhelyezkedni. Ők örülnek a semmilyen szerepek ha kapnak, x. öregembert egy mondattal, nem válogatnak, ha utálják a rendezőt és a felfogását ha nem. Fiatalok élete ha nem kiugróan tehetséges állandó létbizonytalanság, pár évig használják őket, vélhetőleg elég olcsón, aztán bármikor úgy láthatják hogy nem kapnak szerepet, vagy csak annyit és olyat amiért nem érdemes a színháznál maradni. Ha nincs ismeretség akinek kell akkor a pályának is annyi.

Meg említendőek még a táncosok, ők fiatalon leharcolják a testüket, egy kettő lehet belőle más a színházban utána szintén pálya elhagyás. Nem árt B terv.

Beszéljünk a háttérszakmákról. Őket általában leszarják - tisztelt a kivételnek. Pár színházban még lehet társulat ahol barátságos mindenki. Nagyobb színházakban a "művészek" közül sokan még csak vissza se köszönnek. A fizetés általában éppen csak annyi hogy még legyen pár idióta aki még csinálja. Szerelemből vagy nincs jobb dolga, szakmája, vagy egyszerűen megszokta. A ún. normális emberek pár év után inkább elmennek árufeltöltőnek, fix munkaidő, lehetnek szabad esték, hétvégék és még a fizu is lehet jobb. Sok embernek rá is ment a pár kapcsolata. Bemutató előtt héten kb. 7 nap reggeltől éjjelig tart munka. Van olyan aki egész éjszaka is dolgozik a technikán, aztán pár óra alvás után jön a délelőtti próbára. Aztán még le is szólják ha valami nem olyan mint ahogy álmukban elképzelték.

Amúgy érdekes, változatos munkahely. De sok a bolond rendező, ordibálnak vagy veszekednek, lenéznek, leszarnak. De vannak pozitív példák aki nagyon emberségesek és hálásak. Ami lehet sok munkahelyen még ritkábban van.