Szerintetek jól gondolom, hogy az anime műfaja az alábbi okok miatt "csípi" a legtöbb szülő szemét?

11-12 éves koromban rátaláltam néhány anime sorozatra és beléjük szerettem. (93-as születésű vagyok) A szüleim nem nézték jó szemmel ezeket a "durva meséket". Felnőtt fejjel visszagondolva azt látom, hogy ezek az animék olyan témákat jártak körbe, amik a legtöbb 12 évest már erősen foglalkoztatták, viszont a szülők nem vették jó néven, ha ezekről kérdeztünk. Nem, nem a szex, az csak egy dolog. Olyan nehéz kérdésekre gondolok, mint a halál utáni állapot, az igazságtalanság, az agresszió vagy a lelki terror, és az ezek elleni védekezés. De ott van még a félelem leküzdése, vagy a stressz kezelés. A legtöbbünk szülei nem beszélgetettek velünk ezekről, de azt sem vették jó néven, hogy animékben nézzük ezeket a témákat. Azt gondolom, egyszerűen ki akarták kerülni a kellemetlen beszélgetéseket.

Néhány példa a saját életemből:

Gakkou no kaidan: egy csapat általános iskolás korú gyerek szellemeket lát az iskolában. Az iskola szellemei a japán városi legendákból lettek kiválogatva. Olyan alakok, amiktől a legtöbb gyerek Európában is fél, csak mi másképp hívjuk őket. Ezek az alakok még általános iskolában is jelen vannak sokaknál. Anyukák, apukák nem igazán szeretik a WC szörnyet, vagy a lábakat levágó szellemeket. Ha egy iskolás gyerek még fél ezektől, akkor a leggyakoribb reakció: Még mindig itt tartunk? Ez az anime a legjobb barátnőmnél egyenesen tiltó listán volt. Nálam csak görbén néztek rám. Mindketten féltünk még ettől-attól és pont ezért szerettük ezt az animét. Erőt adott a szintlépéshez.

Naruto:

Megjelent benne egy kis rasszizmus, mely az elszenvedő helyzetéből lett bemutatva. Éreztem, hogy bárhol, bármikor érhet hasonló helyzet engem is. (nem, nem vagyok cigány, de mindenkin lehet valamit találni, ami miatt kirekeszthető) A szüleim másképp értelmezték a helyzetet. Szerintük rasszista lesz a gyerek, ha ilyeneket néz :) Én együtt érző lettem, nem rasszista.

Yu yu hakusho:

Itt jön a mi van a halál után kérdés. Az anime főszereplője szellemként kezdi a történetet egy autóbaleset után. Végig kell néznie ahogy a hozzátartozói elsiratják, és felfedez bennük rengeteg jót, amit életében nem látott meg. A szüleim reakciója: "nem kell neked ilyenekkel foglalkozni!" Különösebben nem magyarázták. Rám viszont csak jó hatással volt ez a történet. Belegondoltam, hogy ha ez a szellemfiú ennyi szépet felfedezhetett a hozzátartozóiban szellemként, akkor mennyi minden lehet, amit én sem látok meg a körülöttem élőkben?

A barátaim, osztálytársaim szülei sem szerették, ha a gyerek animét nézett. Az én feltételezéseim persze nagyrészt a saját szüleimből indultak ki, ezért is írtam ki a kérdést. Kíváncsi vagyok, másoknál hogyan volt ez.