Neked hogy tetszik ez a vers?

Sokat fogócskáztunk.

Te meg Én.

Felebarátom Magyar ország …

Azt mondom elhagylak most téged.

Táncolj hát tovább testvéreiddel !

Úgy , ahogy tanítottam.

Tudjuk , hogy miként lehet lejtőből ,

Emelkedőt hajlítani…

Édes mostoháiddal elsőként Valósággal ,

Legidősebb véreddel , a mindig keser-édes ,

Tökéletlen csodával.

Jómagam is tanultam tőled:

Miként lehet szájam zsákutcájából ,

Időtlen perc alatt ,

Emelkedőből , lejtőt hajlítani.

Miként lehet ezt az ajkat egy , a millió emberként ,

Süket-néma kötéllel szakítani!

Közben cigarettázni ,

Ülve valamely szomjas , holt részeg

Torzuló szemtükrében.

De most csak Te és Én , ülünk. A játszótéren.

Egymás kezét lyukasztva ,

Homlokunkon generációs szakaszjeggyel.

Fájó szorításom , könnyekre fakaszt Téged.

Hátra kötött kezekkel is szeretőn szorítalak.

Szemed fellege bőrig áztat.

El kell mennem…

Egynyári mocsárból épített ,

Vénából szőtt hidaidon .

Lassított felvételben rohanni ,

Tériszonytól bódultan .

A háborgó Duna futóhomokja felett.

Úgy szeretlek téged mint hazátlan ,

Rongyos ruhába ,

Katarzist éneklő ,

Kora-vén ikertestvéremet.

Tudod , hogy fáj nekem

Élet-halál fogócskát színlelni ,

Sakk –matt , szivárvány táblájukon…

Átlátszó szüleink,

Szilánkosra tört ,

Gyémánt íriszén.

Túlélni a telet!

Mezítlábas szívtalpakkal,

Panelház bordákkal …

Virágkorukat élő nyomornegyedeikben.

Élő-szobor arcukon ,

Hegyet mászni , majd elfolyni hangtalan

Alkohollal felütött könnytengerükben…

Börtönbe zárt külvilágban ,

Csak egy tébolyult légy-lélek ,

Villanykörte tánca a miénk, te Magyar!

Kormány mögé ültetett ,

Kábszeres alkotmány dílerek…

Ülnek a díszes Begyógyult Elme Intézetében.

Ki tette ezt?

Tudod , hogy a nyelvemen ül az igazság .

Te se veled – se nélküled ,

Viszlátmagyarom!

Sorstárs idegenek!

Meddő , méhen kívüli ,

Szerelemgyerekek!

Nálam , Illúzió országban

Széles e Világon ,

Te maradtál csak nekem…

Kómába szenderült ,

Képzeletbeli barátom .

Nyugodj meg…

Merev szemed Világa ,

Lágyan olvad a sárba .

Öreg játszóterünkön.

A lila , hontalan-hinta alatt…

Takarlak még , fekete földdel .

Zuhanó-szivárvány-repülés

Sírgödröddel.

Elkapok egy pillangót míg senki nem figyel…