Nyáry Krisztián tényleg ért az irodalomtörténethez vagy kontár?

Én imádom Nyári könyveit, de valóban nem tartozik irodalomtörténet körébe mondjuk az Így szerettek ők. A célja egyértelműen a népszerűsítés volt, amivel szerintem nincsen probléma, én is az ő könyvein keresztül szerettem meg az irodalmat.

De az egyetemi tanáraim (magyar BA) többnyire megvetéssel beszélnek róla, mert ők szeretik irodalomtörténetként olvasni, hogy aztán szarozhassák.

Ha megszeretteti az irodalmat, az jó. De kérdés, hogy ezt teheti-e olyan áron, hogy valótlanságokat állít, eltúloz dolgokat, fikciót gyárt köré. Lehet írni meséket, csak ne nevezzük irodalomtörténetnek.

Ha ugyanebben a stílusban a valóságot írná meg, azt sokkal jobban respektálnám. Persze kicsit több erőfeszítést igényelne, meg alaposabb kutatómunkát. Vannak ilyenek is, csak nincs akkora reklámjuk, így nem olyan ismertek.

Hát már vagy 5 éve olvastam a könyveket, konkrét dolgokba nem igen mennék bele, de szerintem mindenkinél a Kölcsey téma vágta ki a biztosítékot, ami azért valóban egy elhamarkodott következtetés.

A levelek, naplórészletek gondolom nem hamisítás benne... :D

Szerintetek mennyire etikus pár részletinformációból önkényes következtetéseket levonni emberek magánéletével, szerelmi életével, szexuális életével kapcsolatban? Ti mit szólnátok hozzá, ha majd jönne egy ember, akinek minimális adatai vannak a magánéletedről, de abból leszűri, hogy te hogy éreztél egyes emberek iránt. És azt a verziót szűri le, ami a legizgibb, hogy nem igaz, az nem baj.

Ezzel nem lehet megszeretni az irodalmat. Csak a hasonló, celebpletyka-könyveket lehet vele megszeretni. Aki ezt elolvassa, annak továbbra sem lesznek érdekesek a szépirodalmi alkotások. Ha meg azokat képes érteni és élvezni, akkor Nyári nem fog neki tetszeni.