Mit jelent a zenei műveknél, hogy "in C minor" / C moll?

A zenében egy konkrét hangok két módon jelölhetsz. Vagy betűvel (C, D, E, F, G, H, C), vagy a "do, re mi, fa, szo, la, ti, do" egyik tagjával.

Ezt a 8 egymás után következő hangot hívjuk skálának.

Ez lehet továbbá dur (angolul major) vagy moll (angolul minor). Pl. ilyen skála a C moll is. Ez azt jelenti, hogy a "do" egy C hang lesz.

Ha megvan a "do" (ami itt a C), akkor a moll vagy a dur azt mondja meg, hogy mik lesznek félhangok.

Például C moll a "do" a C, a "mi" a D, de a "ré" nem E lesz, hanem a D és E közötti félhang, aminek "esz" a neve.

Egyedül C dur és A mol skálán nincsenek félhangok.

Ez így leírva nem tudom mennyire elképzelhető, zongorán szépen keg tudnám mutogatni.

*Vagy betűvel (C, D, E, F, G, A, H, C),

(így már kijön a 8 hang :-) )

Azt jelenti, hogy a kotta C-moll hangskálát használ, azaz a kotta eleje így fog kinézni:

[link]

Tehát a hangsor ez lesz: c-d-esz-f-g-asz-b-c, ahelyett, hogy: c-d-e-f-g-a-h-c

A b-k azt jelölik, hogy fél hanggal süllyesztve vannak a jelölt hangok (a->asz, h->b, e->esz). Fontos, hogy ezek minden a,h,e hangra érvényesek, tehát pl. az első, alsó vonalon is esz-t kell leütni.

A C-moll azt jelenti, hogy a C alaphang (első, alsó pótvonalon) után egy kisterc (c-d-esz), majd egy nagyterc (esz-f-g) összetételű kvint (c-d-esz-f-g) lesz.

C-dúrnál pont fordítva lenne: nagyterc (c-d-e), majd kisterc (e-f-g)

Kistercnek az számít, ha a zongorán három billentyűt kell leütnöd ahhoz, hogy eljuss két hanggal arrébb:

[link]

Pl. e-f-g is kisterc lesz.

Egy zene nem feltétlen lesz tökéletesen C-mollban, előfordulhatnak ideiglenes módosítások, de alapvetően a sorok a 3 b-vel fognak kezdődni, és a módosításokat jelölni kell a kottában.

A másik két hangról sokat nem tudok mondani, itt leírja, hogyan van:

[link]

@1:

"Például C moll a "do" a C, a "mi" a D, de a "ré" nem E lesz, hanem a D és E közötti félhang, aminek "esz" a neve."

Hű, ez nagyon nem igaz. Moll hangsorról beszélünk, nem dóval kezdünk szolmizálni, hanem lá-val. A C a lá, a D a ti, az Esz ah pedig a dó. (És jé, az Esz-dúr párhuzamos mollja épp a C-moll. Ahol is, mint dúrnál, dóról kezdünk szolmizálni.)

@1: Á, és most esik le, hogy mennyiszer leírtad, hogy C-mollnál a C a dó. Neeem, nem, nagyon nem. Mondjuk az még keményebb, hogy 100%-ra pontozták ezt az alapjaiban hibás választ.

Vedd észre, hogy az "i" végződésű hangok után jön a kisszekund távolság, a többinél nagyszekund. Mi és ti után tehát a kicsi, mollnál és dúrnál is. Így működik a szolmizálás. Ezért kezdünk lá-val szolmizálni moll hangsoroknál. Sőt, eddig mi kedvesen csak természetes mollról beszéltünk. Nézd meg az összhangzatos mollt például, ahol még egy kisszekund lépés bekerül. És egyből lá ti dó ré mi fá szi lá lesz a szolmizálás. Bizony, szi lesz a szó ból, jelezvén, hogy félhang távolság következik. Melodikus mollnál meg már a fá is fi lesz - ugyanezen okból.

A szolmizálás nagyon jól mutatja a hangközöket IS. Próbáld ennek a szellemében átlátni a hangsorokat, mert úgy tűnik, most még nagy a kavar ezek körül nálad.