Kik a kíres keletei zeneszerzők?

Keleten, különösen Indiában a zenében a mester-tanítvány viszony volt a meghatározó. Zenélni tanulni csak egy mestertől lehetett, és a műveket is a mesterek adták tovább, az írásbeli lejegyzés nem volt jellemző. Ja, és ott maga a zene a fontos, nem pedig a szerző. Túlzott egóra vallana, ha valaki magáénak akarna kikiáltani egy zeneművet, még ha ténylegesen ő írta is. Mondjuk a középkorban ez még Európában is így volt.

Persze az ember ott is ember, Indiában pl. jellemző, hogy sok mester annyira féltve őrizte a tudását, hogy ha nem volt megfelelő tanítvány, akkor inkább magával vitte a sírba az általa ismert zeneműveket...

Az az alapvető gond, hogy más a hozzáállásunk a zenéhez, ezért máshogy is alakult a történetük különöző kultúrákban. Mások az alapelvei, a hangszereik, a hangsoraik, az előadásmódjuk... stb.,

Indiában pl. egy adott "dallamhalmazból" dolgoznak, amit kedvére variál az előadó. Tehát az előadó improvizál, saját személyiségétől függően interpretál, sokkal fontosabb mint a zeneszerző.

Akkor a legmélyebb tisztelettel bocsánatot kérek, kedves Kérdező! Sajnos a rossz tapasztalatok miatt, ebből a pár mondatból valahogy ez jött át. Sok olyan jellegű provokációval találkoztam már itt is és máshol is, hogy pl. milyen technikai vívmányok származnak Keletről, vagy soroljatok fel híres keleti zeneszerzőket, festőket, stb. Mindenesetre félrevezető volt ez a nem valami szerencsésen fogalmazott mondatod: "Vagy ott inkább minidg a mantrák voltak az úgymond klasszikusok?" A mantra ugyebár valláshoz kötődő tradicionális műfaj, nem is annyira zene, inkább valamiféle szakrális megnyilvánulás, spirituális erővel bíró hang/dallam/szöveg egység, ami elsősorban kultikus, nem pedig "zeneélvezeti" funkciót tölt be. A "klasszikus" zenei műfajok, mint pl. a muqam a török-perzsa kultúrkörben, vagy Indiában a ragák rendszere, az egészen más dolog, de ezekre a fent leírtak érvényesek, tehát a szerzőket nem igazán tartják számon, az alapkompozíció és az előadó viszonyán van a hangsúly, aki a meglévő alapokra támaszkodva, meglehetősen szabadon interpretálva, improvizatív elemekkel tarkítva adja elő a művet.

Szóval még egyszer elnézést a félreértését, és szívesen válaszolok további kérdésekre a témával kapcsolatban (ha tudok).